""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Böjte Csaba a Haza embere – interjú

Böjte Csabát választotta a „Haza Emberének” tagjai közül a Százak Tanácsa*. A szervezet elnöke, Fekete Gyula író, méltatásában elmondta: Csaba testvér pusztán életútja miatt is megérdemelné a kitüntetést, ám a szerzetes olyan „katalizátora” lett a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, hogy minden befogadott gyermekből csak a bennük rejlő jót csalogatta elő. A gyermekmentő tevékenységéről elhiresült szerzetes legszívesebben elfelejtené a kettős állampolgárságról szóló, négy évvel ezelőtti népszavazást. Ő megtalálta a titkát annak, hogy hogyan lehet feloldani a Trianon utáni feszültséget.

– Négy évvel ezelőtt, internetes leveleiben ezt írta december 5-én: „A mi nagy családunk, nemzetünk beteg”. Mikor fog meggyógyulni?
– Nem tudom, de nem is szeretném, ha december 5-ből olyan nap lenne, amire emlékeznünk kellene. Hiszen emlékezni egy család az ünnepeire szokott, amikor két ember házasságot köt, vagy amikor egy gyermek születik. Ezért december 5-ét legszívesebben magam is elfelejteném, és erre bíztatom a nemzetemet, hogy tegyen hasonlóképpen. Az ezeréves Kárpát-medence történetében annyi sok szép esemény volt, amiről sokkal jobb lenne beszélni. A gyerekeknek is azt szoktam mondani, hogy a szeretet nem jár ki nekik se’, mert úgy kell élnünk, hogy szeressen minket a világ. Nekünk határon túliaknak is ezért nem duzzognunk kell, hanem úgy kell éljünk, hogy szeressenek az anyaországbeli testvéreink.

– Figyel Magyarországra? Követi, hogy mi történik itt?
– Természetesen. Reggel az első dolgom, hogy bekapcsoljam a Kossuth rádiót. Emellett pedig kijelenthetjük, hogy kevés magyar állampolgár volt annyi magyar templomban és szószéken, mint én. Rengeteg gyónást hallgattam meg, és számtalan lelki beszélgetést folytattam magyar állampolgárokkal.

– Ha az a Csaba testvér, aki 1992-ben leverte a lakatot a dévai rendházról, 2008 Magyarországán találná magát, akkor mit tenne?
– Nemrég leültem és karácsonyról gondolkoztam el. Csak próbálkoztam lélekben odakucorodni Krisztus betlehemi jászolához, és eszembe jutott, hogy mivel is tarisznyálta fel a Mennyei Atya az ő Szent Fiát? Milyen eszközöket kapott ehhez a „projekthez”, a világ megváltásához? Ez a kisbaba nem tud járni, nem tud beszélni, nem is szobatiszta, anyagilag sem áll jól, nincsenek védőnők sem körülötte, oltásokat nem kap. Menekülnie kell és ott lihegnek a nyakában Heródes katonái. Vagyis ez az Istenember mosolyogni tud, szeretni, megöleli az anyukáját, összeborzolja a Napkeleti Bölcsek szakállát. Jézus ezzel az erővel indult el, és ezzel hódította meg Pétert, Mátét és bennünket is. Nem fizet ő ezért, nem szerződést köt, hanem szeret. Ezért – ezen a példán felbuzdulva –, ugyanazt tenném Magyarországon is, mint 16 éve Déván. A különbség talán csak annyi, hogy nagyobb hittel indulnék neki.

– Miért?
– 1995-ben, ha valaki azt mondja nekem, hogy én majd milyen jó viszonyba kerülök a román rendőrökkel, nem hiszem el neki. Tavaly történt: az egyik román rendőr meglátta, hogy az egyik kislányunknak a lába kajla, meg kellett műttetni. Nem is mondott ez a tiszt nekünk semmit, csak szervezett a dévai román rendőröknek egy jótékonysági bált. A bevételét elhozták hozzánk, és ünnepélyesen átadták, hogy így segítsenek ennek a magyar kislánynak. Ezért mondom, hogy a szeretet képes új világot teremteni és ajtókat nyitni.

– Ma már más eszközök is a rendelkezésére állnak. Gondolok itt például a gyakran frissülő honlapjára, amit szinte már blognak is tekinthetünk.
– Már több mint 1500 gyerekről gondoskodunk, közel 50 házban, nem tudok mindenhol ott lenni. Így próbálok – akár telefon, akár az interneten keresztül – szólni a kollégáimhoz és a gyerekekhez. Na persze, egy pap prédikációi nyilvánosak, így ezek sem kizárólag egy szűk közösségnek szólnak. Így bárki, aki odatéved, nyugodtan elolvashatja. És hiába akad rengeteg problémánk, hiszem, hogy mindegyiknek van megoldása. A gyerekeknek is ezt mondjuk: „ne nyafogj a házi feladatod miatt, hanem gondolkozz, és oldd meg”. Ezt mondom magamnak is. Így van ez egy nemzet életében is, kell hogy legyenek megoldások. Így Trianon után is fel kellene oldani ezt a nagy feszültséget.

– Ön például megoldotta azt, hogy Déván román, cigány, magyar gyerekek békében élnek. Nálunk ezzel a problémával egy egész kormány küszködik. Mi a titok?
– A magyar nemzet hogyan született? Árpád vezér le tudott ültetni egy asztalhoz hét olyan törzset, akik valószínűleg még egymással is háborúztak néha, és mégis tudtak vérszerződést kötni. Ezek a marcona hadfiak elfogadták Árpádnak azt a szép álmát, hogy egy közös otthont teremtsünk magunknak. Ami nagyon fontos, hogy a szövetség nyitott volt. A kunok, besenyők, mi, székelyek is úgy csatlakoztunk ehhez a szövetséghez. Isten is eljött az égből, hogy megkösse velünk az Újszövetséget. Ugyanúgy mi is gazdagabbak vagyunk, ha meg tudunk szólítani egy gyereket, és azzal nem ellenséges viszonyba kerülünk. Ám ez az újkori széthúzás elemeire tépi a nemzetünket. Én inkább a szép szavak híve vagyok, és a szövetségé, még akkor is, ha az fáj is egy kicsit, mert a vérszerződősnél mégis magába vág az ember. Így lehet csak béke újra a Kárpát-medencében.

– Ezt a kifejezést, hogy Kárpát-medence, lassan ki sem ejthetjük a szánkon…
– Trianonhoz is az vezetett, hogy a térség népei nem jöttek ki jól egymással. Ezt úgy próbálták megoldani, hogy ide-oda rajzolták a határokat. Az is probléma volt, hogy nem egyezünk. Elcsodálkozom Amerikán ilyenkor. Ott ugyanis nem lehet fehérré változtatni a színes bőrűeket, vagy fordítva, mégis eljutottak oda, hogy megszüntették ezt az ellenségeskedést. Így ma már az Egyesült Államokban úgy élik meg, hogy érték az, hogy színes bőrű elnökük van. Ezzel szemben Románia nemzeti ünnepén csupa olyan filmet adott a televízió, amelyikben ugyan voltak magyarok, de csupa negatív szerepet játszottak. Milyen szép lenne, ha ez fordítva lenne így és ha a magyar filmekben megjelennének a pozitív szerepet játszó románok és szlávok. Ez a művészek és a politikusok felelőssége is lenne.

– Választások voltak Romániában. A magyarok azonban kevesen mentek el szavazni.
– Akik szervezték, azt mondják, hogy nagyon szép ez az eredmény. Akik távol maradtak, meg azt mondják, hogy nem. Ezért ne is foglalkozzunk ezzel.

– Saját bevallása szerint, amikor szárnya alá vette az árvákat, még naiv volt. Megvan még ez a naivság?
– Krisztus egyedül, üres kézzel ment szembe a világgal és elmondta az embereknek, hogy nem jó felé haladtok. Ennek meg kellene lenni mindannyiunkban, hiszen így hegyeket tudunk mozgatni, akár gyermek kézzel is, és én hiszem, hogy erre van szüksége a világnak. Ezért igen, megvan bennem ez a naivság. Mária sem töprengett azon, hogy van-e előképzettsége, hogy emberként az Isten fiának adjon életet. A Szűzanya abból indult ki inkább, hogy mit kért tőle az Isten, és így igent tudott mondani. Így ez már nemcsak naivság, hanem hatalmas bizalom Istenben.

Kérdezett: Tompos Ádám
Fotók: Farkasné Márton Katalin
mno.hu

*A Százak Tanácsa ma:
Albert Gábor, Andrásfalvy Bertalan,Andrasofszky Barna, Ángyán József, Bakay Kornél, Bakos István, Balassa Sándor, Balás-Piri László, Bánffy György, Bárdi László, Báthory Katalin, Bátorffy József, Bence Lajos, Bene Éva, Béres József, Bertók Loránd, Bíró Zoltán, Bogár László, Bolberitz Pál, Böjte Csaba, Budai Ilona, Buzánszky Jenő, Chrudinák Alajos, Czakó Gábor, Csapó Endre, Császár Angela, Csath Magdolna, Csete Ildikó, Csete György, Csoóri Sándor,Csókay András, Csúcs László, Dobos László, Döbrentei Kornél, Duray Miklós, Eperjes Károly, Erkel Tibor, Fábián Gyula, Fekete Gyula (alapító elnök) ifj. Fekete Gyula, Für Lajos, Gedai István, Grosics Gyula, Győrffy László, Gyulay Endre, Hegedűs Lóránt, Horváth Lajos, Iván László, Jobbágyi Gábor, Kahler Frigyes, Kalász Márton, Kallós Zoltán, Kellermayer Miklós, Kindler József, Kisida Elek, Kiszely István, Klinghammer István, Körmendy Béla, Kocsis István, Koltay Gábor, Kondor Katalin, Koós Ferenc, Kopp Mária, Kovács István, Kozma Imre, Kövy Zsolt, Kubik Anna, Kurucz Gyula, Mádl Ferenc, Márton János, Medveczky Ádám, Medvigy Endre, Mikola István, Mózsi Ferenc, Nemeskürty István, Papp Árpád, Papp Lajos, Pozsgay Imre, Práczki István,Püski Sándor, Rózsás János,Schulek Ágoston, Solymosi Frigyes, Somodi István, Somogyi Győző, Sós Kálmán, Szentmihályi Szabó Péter,Szijártó István (ügyvívő), Szokolay Sándor, Szűrös Mátyás, Tanka Endre, Tolcsvay Béla, Vígh Károly, Vizkelety Mariann, Vödrös Attila, Wittner Mária, Zacsek Gyula, Zelnik József, Zétényi Zsolt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák