Archive

Monthly Archives: december 2008
2

Garda Dezső- a kisember képviselet okozta vesztemet

Dr. Garda Dezső parlamenti képviselőnek lejárt a mandátuma. A tulajdon-visszaadásokért harcoló honatyát RMDSZ-es „csapattársai” távolították el a politikai élettől. Kilépett az RMDSZ-ből, tanítani fog a továbbiakban és folytatja tudományos munkáját. Az új kormányról, romániai magyar kisebbségről, a kisember képviseletéről mondta el véleményét.

– Parlamenti tevékenységem nagyon sok személy számára kényelmetlenné vált, ezért követtek el mindent, hogy megszabaduljanak tőlem. Örvendek, hogy a Polgári Életben volt annyi bátorság, hogy lehozza Dézsi Zoltán nyilatkozatát. Amit ő megfogalmazott, elmondták más, magas rangú RMDSZ-es tisztségviselők is négyszemközt: mindent elkövetnek, hogy ne lehessek rajta az RMDSZ listáján. Nem hittem, hogy ilyesmi megtörténhet, hogy bizonyos gyergyói személyek megkeresik az országos vezetést, s együtt fogalmazzák meg a tőlem való megszabadulás igényét. Nagyon neheztelek a gyergyói RMDSZ-es vezetőkre: meg kellett volna mondják szemembe, hogy a pártszellem nem akar engem.

– Mi az, amiért fontosnak látták az ön eltávolítását?
– A képviselői mandátumot azért vállaltam, hogy a tulajdon-visszaszolgáltatásban segítsem Székelyföld lakóit. A szervezettel akkor alakult ki konfliktushelyzet, amikor rájöttem, itt tulajdonképpen nem is a tulajdon-visszaszolgáltatásról van szó. Igaz, hogy bizonyos embereknek visszaadják a vagyonukat, vagy éppen legelő helyett erdőt juttatnak nekik, de a kisembereket, közel felét a székely közösségnek kijátsszák, erdők helyet csutakost szolgáltatnak vissza. Az egyszerű emberek meg voltak fenyegetve, nem mertek kiállni mellettem, akik részesültek pedig, szabadulni akartak tőlem, mert kellemetlen lett volna, ha ezeket az ügyeket tovább piszkálom. Az egyszerű emberek érdekét szolgáltam, és valószínű, hogy ez okozta vesztemet. Sikerült megszabaduljanak tőlem, s én ezzel a kérdéskörrel tovább nem foglalkozom. Lezártam ezt a részét az életemnek, magánszemélyként nem tudok harcolni a kisemberek jogaiért.

– Ki az a személy, aki folytatni tudná az ön által elkezdett munkát, mert a tulajdonba helyezés még nem zárult le, mint ahogyan az erdőirtás sem…
– A román demokratikus szervezetek és román média is csak időnként figyelt fel erre a kérdésre. Ebben az országban senkinek sem érdeke, hogy az egyszerű ember sorsával törődjön. Ez bizonyítja a mostani kormánykoalíció is. Semmi ilyenfajta törekvés nem mutatható ki.

– Pál Árpád nyert önnel szemben mandátumot. Kereste-e meg önt, és kíván-e neki tapasztalatából átadni?
– Beszélgettünk, de az ő programja teljesen más, mint enyém volt, nem hiszem, hogy lenne, amit átadni.

– Hogyan látja a jelenlegi kormányt, milyen lesz a mi sorsunk?
– Ha lehetne őszintén hinni abban, hogy válságkormányt hoztak létre, akkor azt mondanám, hogy sokkal jobb megoldást találtak, mint a magyar politikusok: félretették az egymás közötti ideológiai ellentéteket, és egy olyan kormánytöbbséget hoztak létre, mely a pénzügyi válságot menedzselni tudja. Nem magyarellenesség, hogy az RMDSZ-t nem vették be a kormányba. Ez reálpolitika. 2004 végén a szociáldemokratákat az RMDSZ-esek árulták el, hiszen emlékezzünk vissza, hogy az elnökválasztásnál végig Nastase mellett kampányoltak, de rögtön Basescuhoz csatlakoztak az államelnök-választást követően, lehetetlenné téve, hogy létrejöjjön a Szociáldemokrata Párt, a Konzervatív Párt és az RMDSZ közötti koalíció, amely a parlamenti többséget jelenthette volna. Az RMDSZ 2004 év végi kiválása a szociáldemokratákat ellenzékbe kényszerítette. A későbbiekben, amikor a kormányból kikerültek a demokrata pártiak, az RMDSZ segítségével kisebbségi kormányt tudtak működtetni a liberálisok 2008 végéig, persze, a szociáldemokraták támogatásával. A szociáldemokraták most attól féltek, hogy a demokrata pártiak őket csak eszközként fogják felhasználni, a válságkormány csak rövid életű lesz, az elnökválasztások idején kiszorítják őket a kormányból, kisebbségi kormány lesz az RMDSZ-szel. Ez a félelem volt az oka, hogy a szociáldemokraták nem akartak az RMDSZ-esekkel kormányozni. Ez reálpolitikai megközelítés, az elmúlt 8-12 év politikai mozgásai idézték elő. Ezt nem szabad kisebbségi kérdésként kezelni.

– Mit tehet az RMDSZ ellenzékben?
– Én az RMDSZ-nek alapító tagja voltam, amíg demokratikus keretek között mozgott, megpróbáltam a kereteken belül szolgálni a közösséget. Most, hogy kényszerítettek a kilépésre, nem nyilatkoznék. Annyit viszont elmondok, hogy meglátásom szerint Székelyföldre a támogatások éppen úgy fognak jönni, mint eddig… csak ezúttal a közösség kapja, nem úgy, mint az elmúlt négy esztendőben, amikor egy szűk klientúra jutott hozzá. Az önkormányzatok, ha ügyesen pályáznak, fognak kapni támogatást; a szakszerűség fog számítani, s ezt nem látom hátrányosnak a székelyföldi magyarságra nézve.

Balázs Katalin, Polgári Élet

1

Nyárádszeredában letették a harmadik ortodox templom alapkövét

A 2008-as esztendő karácsonyának másodnapja minden bizonnyal új fejezetet nyit Nyárádszereda, a Nyárád mente, a történelmi Marosszék életében.

Délután 3 óra 40 perckor megyénk legmagyarabb kisvárosának piacterén, Bocskai István erdélyi fejedelem mellszobrával átellenben mintegy 25-30 résztvevő jelenlétében (nagyjából ennyi az ortodox hitű lakosság száma a háromezres Nyárádszeredában), sűrű keresztvetések közepette, fél tucat pópa részvételével elkezdődött a páratlan ceremónia.

A történetet nem ismerők számára el kell mondani, hogy egy darab központi földterület, a főtéri park északi része az első román világ idején a görög katolikus vallásúak birtokába került.

A kommunizmus idején – köztudomásúlag – ezt a felekezetet törvényen kívül helyezték, ezért ennek hívei szinte mind egy szálig beálltak a római katolikus magyar egyházunknak a soraiba.

Annak ellenére, hogy a római katolikusokká lett volt görög katolikusok az egyetlen törvényes jogutódai ennek a földterületnek, az ortodoxok vallásúak – erősen gyanús körülmények között – nemrég elbitorolták azt.

Az említett napon – annak ellenére, hogy tulajdonjoguk nem tisztázott – radikális lépésre szánták el magukat, mit sem törődve azzal, hogy a Nyárádszereda Polgármesteri Hivatalától nincs építkezési engedélyük, önkényes lépéssel letették ortodox templomuk alapkövét.

Létezik ugyanakkor egy érvényes kormányhatározat, amely megtilt mindenfajta építkezést a főtéren, de az „államvallás” képviselői törvényeink fölé készülnek állni.

Nyárádszereda lakói – akik szerint – a létező két ortodox templom bőven kielégíti a maroknyi ortodox vallású nyárádszeredai hitbéli ígényeit, megdöbbenéssel fogadják a nyilvánvaló provokációt.

Vajon reménykedhetünk-e abban, hogy a kerületében frissen megválasztott szenátor – aki egyben az RMDSZ szövetségi elnöke is – megteszi a megfelelő lépéseket ezen törvénytelenség megszüntetésére?

Vajon bízhatunk-e abban, hogy a Maros Megyei Tanács magyar elnökasszonya, illetve a Maros Megyei Tanács egyik nyárádszeredai alelnöke, aki egyben kerületi RMDSZ-elnök is, keményen kiáll a Nyárád-szeredai magyarság mellett?

Csíki Sándor

Bocsánatot kérünk!

Meciar, a vad szlovák„Meciar: a szlovákoknak nem kell bocsánatot kérni a magyaroktól”
Vladimír Meciar üdvözölné, ha a magyarok “az 1938-as és az 1968-as megszállásért” egyként bocsánatot kérnének, Szlovákiának ugyanakkor nincs oka megkövetni a magyarokat.
Mi a Szent Korona Rádióban eleget teszünk Meciar felszólításának!
Kedves Mecser László, remélem nem veszed sértésnek megszólításunkat!
Mi Magyarok mindig toleráns, és befogadó nemzet voltunk, így felszólításodnak természetesen eleget teszünk!
Így bocsánatot kérünk, hogy kétszer is megzavartunk a mi úgynevezett honfoglalásunkkal!
Megzavartuk Szlovákiát! Tudod úgy 470, és 895 körüli években.
Hát nem emlékszel?
Tévedünk? Akkor még nem is volt Szlovákia?
Bocsánatot kérünk!
Bocsánatot kérünk, hogy megzavartuk Szlovákiát a pozsonyi csatában 907-ben!
Nem emlékszel?
Tévedünk? Akkor nem volt még Szlovákia?
Bocsánatot kérünk!
Bocsánatot kérünk a Szent Istváni országunk, Szent István királyunk megkoronázásáért!
Tudod pontosan 1000-ben!
Hát nem emlékszel?
Tévedünk? 1000-ben sem volt még Szlovákia?
Bocsánat a tévedésért!
Bocsánatot kérünk, hogy a Felvidéki területeket megóvtuk a tatárjárástól!
Tudod pontosan 1241-42-ben!
Hát még erre sem emlékszel?
Tévedünk? 1241-42-ben sem volt még Szlovákia?
Bocsánat a történelmi tudásért!
Bocsánatot kérünk, hogy a Magyarság színe java, és Lajos királya Mohácsnál védte a Felvidéket a török elől is, pedig a törökök testvéreinknek tekintettek minket Magyarokat.
Tudod 1526 augusztus 29-én!
Tudom, tudom erre sem emlékszel…
Bocsánatot kérünk!
Bocsánatot kérünk azért is, hogy a Rákóczi szabadságharcban megpróbáltuk a Felvidéket is felszabadítani a Habsburg elnyomás alól!
Tudod …., igen igen úgy 1700-as évek azaz.
Látom már valami dereng!
Egy a baj László, még akkor sem rajzolták a térképekre Szlovákiát…
De! Mi bocsánatot kérünk!
És bocsánatot kérünk 48-ért, 1919-ért, bocsánatot Trianonért, Párizsért.
Ja, Te már nem is tudsz magyarul? Mondjam tót nyelven.
Tudod ez a kis nemzet már több mint 1000 éve itt él, és megbecsülte azokat a tótokat, akik beilleszkedtek a Szent Korona Országába!
Mi nem vettük el nyelveteket, mi nem vettük el hazátokat, mert mi vagyunk azok akik bocsánatot kérnek, mindig mindenhol, mindenkitől.
Tudod, a te országod (nekünk „csak” felvidék) már több mint ezer éve!
Mond te bokszoló, hol lesz a tótok országa 1000 év múlva?
Mi itt leszünk!
Tudod miért?
Mert mindig megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek, és a lelkiszegényeknek!
(Drukker – Szent Korona Rádió)

1

Titkos üzletek a (szocialista) béketáborban- Dr. Balogh Zoltán kálváriája

A Hévízen korábban miniszteri biztosként ténykedő szakember szinte egyedüliként akaszkodott össze a hihetetlenül erős ipari lobbival, kíméletlenül szembe ment az akkori legfőbb gazdasági hatalom: a Terv Gazdasági Bizottság döntéseivel és utasításaival, melyek gyakorlatilag szentesítették a tó halálos ítéletét. A világhíres gyógyvíz végítéletére igent mondott az akkori ipari és egészségügyi miniszter is, a megállapodást szignálta az Országos Vízügyi Hivatal elnöke valamint a Fővárosi Tanács vezetője.

A Hévizi tó kálváriája egy orvos szemévelA tó kálváriájáról, az embert próbáló időkről könyvet is írt szerző vállalta az utasítások megtagadását és a meghurcoltatást is a szovjet-magyar alumíniumipari szerződésben szereplő stratégiai fémelőállítási kötelezettségek akadályozásáért. A bauxit lobbi vesztett, így mégsem kellett távolabb fúrt kutakból csőrendszeren keresztül termálvizet folyatni az üres kráterbe.Az „akcióban” többek között közreműködött Apró Antal – 1951. évben, Medgyesi Péter – akkor D-209-es, mint később kiderült, aki saját elmondása szerint akkor a magyar nemzeti érdekeket védte a KGB-vel szemben, a nyolcvanas évek közepén az ipari miniszter, Kapolyi László, aki most az áramot importálja Oroszországból stb., akik mind a nyírádi bánya további fenntartása érdekében és a hévízi tó öt évre történő bezárása érdekében lobbizott.

Dr Balogh Zoltán elmondta az adásban, hogy a magyar bauxitot ki kellett vinni a Szovjetunióba, majd az ottani feldolgozás után alumínium tömböket kaptunk vissza – pénzért!!! Természetesen az elvtársak a bauxitért nem fizettek.

A riport vége fele derült ki, hogy a feldolgozás után maradt iszapban titán volt. Ezért kellett kivinni a bauxitot, és nem Magyarországon feldolgozni. Erről még a bányász sem tudott akkoriban! Most jön a legszebb.

A kész, feldolgozott titán értéke akkori árakon számolva – összesen, amit kivittek a SZU-ba – 40. 000. 000. 000.-$, azaz NEGYVENMILLIÁRD DOLLÁR.

Összehasonlító adat: 1989 végén, a legmagasabb magyar állami adósság összege csak húszmilliárd dollár volt. Ma ennek a többszöröse.

A történet vége, ez már nem volt benne a riportban: Apró Piroska szerepet kap a Magyar Alumíniumipari Trösztben, majd Gyurcsány Ferenc (vő) privatizálja az alumíniumiparhoz tartozó cégek egy részét.

Ha ezek az „urak és hölgyek” nem lettek volna – és nem lennének – a nyakunkon, akkor Magyarország egy tejjel, mézzel folyó gyönyörű és gazdag – lelkiekben is gazdag – lehetne.

Szívből gratulálunk dr Balogh Zoltán főorvos úrnak, hogy volt ereje és kitartása ehhez az iszonyú küzdelemhez, túlélte, és megmentette a hévízi tavat. Köszönjük!

Áldja meg és adjon neki a magyarok Istene erőt és egészséget, még nagyon sokáig!

1

Karácsonyi köszöntő

„Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.”

Idén hideg, fagyos karácsonyt ígérnek az időjósok. Illik is a hétköznapi hangulathoz, környezethez, csak nehogy az időjárással együtt az emberek szíve is jéggé merevedjen.

Kell egy kis melegség a lelkekbe, kell egy kis boldogság a családokba, megértés a baráti kapcsolatokba, odaadó szeretet a megdermedt jégszívekbe. Szükségünk van itt Sarmaságon is a boldogságot hozó Messiásra.

Az első karácsonykor egy gyermek nemcsak egy családot tett boldoggá, hanem egy egész világot, mérhetetlen szeretetet és békét hozott magával. Gyermekeink a legnagyobb gazdasági- és világválság kellős közepén ártatlan tisztaságukban szívből örülnek a legkisebb ajándéknak is. Legyünk gyerekek néhány napra és meglátjuk a láthatatlan csodát, értékelni fogjuk a kézzelfogható hétköznapi természetességeket. A máskor oly csintalan gyerekeink boldog mosolya vidámságot hoz, az eddig számon kérő morcos társ pillantásában megcsillan a szeretet, a szomszéd haragos ráncolt homloka is kisimul, könnyebbé válik a magány és a betegség terhe is… csak azért, mert karácsony van.

A Magyar Polgári Párt Sarmasági elnöksége, tagsága, a blog szerkesztői ilyen békés, boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Újévet kíván mindenkinek!

Mpp-Karácsonyi köszöntő

„Adjon az Úristen szerencsés új évet,

a jó földieknek fénylő reménységet!

Adjon az Úristen hosszú vigasságot,

Igaz magyaroknak végre igazságot!”

(régi kalotaszegi köszöntő)

Köszöntő

Az ünnepek közeledtével mindannyian jobban odafigyelünk embertársainkra, szűkebb vagy tágabb környezetünkre, nagyobb érzékenységet tanúsítunk rászoruló felebarátaink irányába.

Napjainkban minden eddiginél nagyobb szükség van az egymással szemben megnyilvánuló szolidaritásra. Rohanó világunkban gyakran megfeledkezünk a családi, közösségi, sokszor az alapvető emberi értékekről is, cselekedeteink során mellőzzük azokat.

Karácsony üzenete legyen azonban mindannyiunk számára követendő példa!

A szeretet, az egymás iránti tisztelet, a megbecsülés, az őszinte segítő szándék jegyében igyekezzünk segítő kezet nyújtani az elesetteknek, a rászorulóknak, az időseknek és betegeknek, a nehéz sorsú családoknak és gyermekeknek. Tegyük félre mindannyian önös céljainkat, álljunk meg egy pillanatra a tisztségek, javak vagy egyéb hasznok elérésének útján, keresztényi kötelességünk alapján tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az idei Karácsony szebb, meghittebb, igazibb legyen valamennyi embertársunk számára.

Ha a szeretet evangéliumi parancsát valóra váltanánk, további parancsolatokra talán nem is volna szükség. E gondolat jegyében kíván a Magyar Polgári Párt minden magyar honfitársunknak Istentől áldott, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog Új Esztendőt!

a Magyar Polgári Párt Sajtóirodája

Székelyudvarhely, 2008. december 22.

Együttműködést ajánlanak

Az MPP háromszéki szervezete nem éli meg tragédiaként, hogy az RMDSZ nem lesz tagja az új kormánynak, úgy értékeli, a tizenkét éves, általuk sikertörténetnek nevezett időszak után a nemzet érdekében kamatoztathatják hatékonyan tevékenységüket — fejtette ki Gazda Zoltán.

Megrökönyödve látták, miként reagálták le az ellenzékbe szorulást a politikai szereplők, egy jó polgármester, megyeitanács-elnök a kormányalakítás előtt nem hord össze hetet-havat azokról, akikkel együtt kell működnie ahhoz, hogy eredményt érjen el, hisz az önkormányzati autonómia még gyerekcipőben jár. „Az RMDSZ nem egyenlő az erdélyi magyarsággal. A magyarság problémáit pártpolitikai problémákká züllesztették, amikor azt nyilatkozták, hogy az egész közösséget alázták meg, kezelték másodrendű állampolgárként” — mondta Gazda. Meglátása szerint az elmúlt fél év politizálásának, az egyezség elutasításának köszönhető, hogy a parlamenti választásokon nem sikerült olyan arányt elérni, amely kormányzati szerephez is elegendő lehetett volna. „Az RMDSZ túlígérte magát a kampányban, de az MPP megpróbál segíteni, hogy minél több ígéretét valóra váltsa. Nem zárkózunk el a párbeszédtől, és együttműködést ajánlunk nemzetpolitikai kérdésekben” — hangsúlyozta az MPP háromszéki alelnöke. Bíznak benne, az RMDSZ ellenzékben feladja a kis lépések politikáját, és hajlandó lesz határozottabban képviselni a magyarság érdekeit, napirendre kerülnek az autonómiát, magyar egyetemet, nyelvhasználatot érintő törvények.

Farkas Réka, Háromszék

Kerecseny/Karácsony: December 21. ősi ünnepünk dátuma


Valódi Turul: a kerecseny
Valódi Turul: a kerecseny

Írek tömegei mai napig megünneplik a kelta Yule-t, a téli napfordulót, amikor a negatív mélypont, a leghosszabb éjszaka után “nyúlni” kezdenek a nappalok és újra győz a fény. A legalább oly ősi, több ezer éves magyar nép is számon tartotta más neveken e dátumot, s ma újra akad pár ezer ősmagyar hitű, kinek a Karácsonyhoz hasonló jelentőséggel bír december 21-e, vagyis Nagyboldogasszony napja. Amit még “pogányként”, szent madarunkról Kerecsenynek neveztünk, s utóbbi,  lám mily hasonló a Karácsonyhoz.


Hun karácsony

No nem véletlen, hogy Karácsony is közel esik e dátumhoz, a kereszténység kénytelen volt sok nálánál sokkal régebbi hagyományt burkoltan beemelni. A Jézus nemzsidó (pl. párthus) eredetében hívőknél, napjaink óhitű magyarjai körében egészen jól megfér a kettő egymással, nincs is ellentétben, ahogy buzgó katolikus írek is mélyen hisznek és ragaszkodnak ősi kelta kultúrájukban/hoz. Őket persze nem gúnyolja és gyalázza saját hazájában egy szdsz-szerű idegen söpredék, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy ilyenkor tűzvarázslatokat tartanak a hagyományos Yule tánc mellett. Szakmunkák ezrei tárgyalják Karácsony pogány/kelta eredetét, s megtartják ezt az írekkel közös gyökerű és nyelvű walesiek és skótok is.

Mellesleg nem feltétlenül bölcs dolog az ómagyarokat, hunokat a lekicsinylő értelemben pogányoknak nevezni, hiszen egyre több adat és kutató támasztja alá, hogy a magyarság 1000 előtt jóval keresztény nemzet volt, csak éppen a maga módján. Legyünk hát büszke pogányok..

Sólyom nagyhatalom

Őseink ékszerein
Őseink ékszerein

A kerecsen sólyom (Falco Cherrug) valóban nemzeti madarunk, ősi szimbólumunk. Ő a Turul, hiszen a sólyomra használt másik régi szavunk a turul. Legnagyobb európai állománya a  Kárpát-medencében él, (azon belül 80% a csonkaországi állomány). Szent állatunk Trianon, és főként a kommunista megszállás évtizedeiben a kipusztulás szélére került, életpályája szinte a magyarságéval forrott össze. Azóta, hála a természetvédőknek és nemzetközi sólyommentő projekteknek, állománya stabil, sőt gyarapodik (minden más államban csökken a számuk). Minden harmadik európai kerecsen Nagy-Magyarország területén él. Természetesen ettől még ma is szigorúan védett és veszélyeztetett (ahogy nemzetünk is, amely azonban nem védett, sőt kilövési engedély érkezett rá Izraelből), de 20-30 párról sikerült mára mintegy 130 fészkelő párra gyarapítani a felbecsülhetetlen értékű kerecsen populációt. Ugyanakkor sorsa azt is mutatja, hogy a gödör aljáról is fel lehet állni. Nagy dolog, kivételes megtiszteltetés megpillantani egy vad sólymot, talán ő jön hozzánk, ha jön. (Mostanság keveset jön, de 2006  tavaszán e sorok írójának sikerült egyet látnia. Mielőtt fényképezőgépéhez kaphatott volna, a fenséges madár könnyedén, nem sietve, mégis másodpercek alatt tovaszállt.)

Más szavakkal: sólyomnagyhatalom vagyunk, de még véletlenül se gondoljon senki a magát köztársasági elnöknek hívató hanukázó, cigányfajvédő, zsidóbérenc nyomorultra.

Modern, de hagyományhű megjelenítés
Modern, de hagyományhű megjelenítés

Egyes mai katolikusok sem feledkeznek meg az ősi hagyományokról, ennek köszönhetően Pilisszántón tavalyelőtt decemberben szentelték fel a kápolnát a Magyarok Nagyasszonyának, Nagyboldogasszonynak. Akárhogy is nézzük, ez a ceremónia a napvallás, Öregisteni óhitünk elemeit hordozza magában, még ha a Kerecsenyről (amely pedig Turul madarunk is egyben) itt külön most nem is szólottak.

Három évvel az alapkőletétel (2003) után felavathatták a Pilisszántói Boldogasszony Kápolnát, amely hirdeti a magyar nemzet egységét és a Szent Korona népeinek testvéri közösségét. A csupán kőből épült istenháza Makovecz Imre építész első olyan tervén alapszik, amely szerint az egész épületet csak kőből és nem fából emelik fel.

Libényi János – Kuruc.info

Hittel, megalkuvás nélkül- Tőkés László beszéde Temesváron

… És menni kellett

1. Megboldogult Édesanyám születésének mai, 90. évfordulóján a közel húsz évvel ezelőtti temesvári ellenállás emberi dimenziói kívánkoznak előtérbe.

Az elmúlt évek folyamán többen is feltették nekem azt a kérdést, hogy: nem éreztem-e lelkiismeret-furdalást akkor, amikor a kora-beli hatóságokkal való szembeszegülésem-mel családom, feleségem, a kicsi Máté fiam életét veszélyeztettem.

A nem minden alapot nélkülöző, már-már provokatív kérdésre nagyobb Családom, Édesanyám példájából és magatartásából merítettem a választ. Szerető szívű Szüleimnél jobban bizonyára senki sem féltett engem és kicsiny Családomat. Ennek ellenére, sem Anyám, sem Apám soha nem mondta, hogy küzdelmemben meghátráljak, hanem éppen ellenkezőleg − Feleségemmel együtt − egész Családom egy emberként állt ki mellettem. Szélesebb összefüggésben ugyanez mondható el egész zaklatott és megfélemlített Gyülekezetemről.

Hogyan is mondhatták volna, hogy másképpen cselekedjem? És ők maguk is miképpen cselekedhettek volna másképp? Mindvégig kitartottunk, és félelmeinket leküzdve kiálltunk igazunk, egyházunk és népünk ügye mellett − nem csupán azért, mert meg voltunk győződve magatartásunk helyességéről, hanem éppen azért is, mivel tudatában voltunk annak, hogy amit teszünk, az éppen féltve szeretett és veszélyeztetett családjaink, gyermekeink és szeretteink javát szolgálja hosszú távon.

A vívódásokkal teli, nehéz kérdésre ez hát a helyes válasz. Éppen a saját gyermekeink azok, akik megérdemelték, hogy kockázatot és veszélyt vállaljunk értük, mert végképp nem tűrhettük, hogy egy Isten- és embertelen, testet-lelket nyomorító diktatúrában éljenek tovább.

Adassék tehát tisztelet az Édesanyáknak, Édesapáknak és Testvéreknek, akik 1989 szabadító Karácsonyának havában életüket adták vagy kockáztatták Szeretteikért, közös jövendőnkért!

2. A felvetett kérdésre hasonló értelemben adhatunk választ a hit dimenziójában. A Biblia Esztendejében (2008) hadd idézzük az igaz hit példaképeinek apostoli evangéliumát a Zsidókhoz intézett levélből: „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid. 10,38−39).

1989 villany- és lélekoltó sötétségében ennek a meggyőződéses hitnek az erejével kellett szembenéznünk a Ceauşescu-diktatúrával és áttörnünk a félelem és a hallgatás áthatolhatatlannak tűnő falát.

De lehangoló tapasztalataink szerint a meghátrálás kísértése és veszélye a diktatúra bukása óta is éppen olyan nagy, és éppen olyan súlyos következményekkel járhat, mint annak előtte. Tulajdonképpen erről − is − szól az egész posztkommunista korszak és társadalmi visszarendeződés. Az opportunista megalkuvásról. Az eredeti forradalmi célok és eszmények feladásáról. Románia félrevezetett népének a meghátrálásáról. „Temesvár szellemének” a hanyatlásáról. A Temesvári Kiáltvány 8. pontjának a cinikus kijátszásáról. Sokak félreállásáról, beletörődéséről vagy „dezertálásáról”. Akik egykor a szabadságért, az igazságért halni mertek volna − most élni nem tudnak, nem mernek érte.

1989 szabadító Karácsonya, az ateista-kommunista rezsim bukásának közelgő 20. évfordulója eluralkodó kicsinyhitűségünkben hitünk igazságára emlékeztessen bennünket − arra, hogy: „mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk”!

3. Strasbourgban, az Európai Parlamentben a napokban osztották ki az idei Szaharov-díjat. Ez az esemény hajdani kiállásunk, valamint a mindenkori − helyes − politizálás erkölcsi dimenzióit illetően igazít el bennünket.

A világ legnagyobb országában mindmáig a legnagyobb a kommunista terror − és ennek börtönében sínylődik a bibliai „kicsiny Dávid” módjára Hu Csia emberjogi harcos.

A nyári olimpia megrendezésével kérkedő kínai kommunista állam, pontosabban a mindenható kommunista államrezon igazolva érzi szabadságharcosai üldözését, a tibeti nép brutális jogfosztását vagy a Dalai Láma száműzetését.

Minderre a helyes választ a Béke Nobel Díjas Andrej Szaharov orosz tudós szavaival adhatjuk meg, akit a díjátadó ünnepségen özvegye és harcostársa, Jelena Bonner asszony idézett. „Egy politikai döntés soha sem lehet helyes, amennyiben nem erkölcsös” − mondotta.

Egy totalitárius diktatúra: az elnyomás, az emberi vagy a kisebbségi jogok eltiprása soha sem igazolható vagy fogadható el − tehetjük hozzá −, mivel Isten- és embertelen voltában erkölcstelen. Ez az a meggondolás, amelynek alapján, két évtized után, továbbra is állhatatosan sürgetjük az Európai Parlamentben a kommunizmusnak a nemzeti szocializmushoz hasonló, azonos mértékű elítélését, Romániában és a többi volt kommunista országban pedig az igazság- és jóvátételt, posztkommunista társadalmaink erkölcsi megtisztulását.

Szaharov akadémikus idézett kijelentése értelmében megalapozott fenntartásokkal követjük a hazai belpolitikai viszonyoknak a legutóbbi választások utáni alakulását − példának okáért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség gátlástalan hatalomvágyát vagy egyes egyházi köröknek a hatalommal való elvtelen megalkuvását. Csak remélni lehet, hogy az ún. nagykoalícióból nem válik posztkommunista „szörnyszövetség”…

4. (Epilógus) Most, ezen a kevésbé jeles 19. évfordulón hadd idézzük végül Péter apostolnak azt a bizonyságtételét, mely annak idején mindvégig egyik vezérigéje volt a kicsiny és kiszolgáltatott temesvári református gyülekezetnek: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Csel. 5,29).

A ’80-as években a Ceauşescu-rezsim még papírmalomba küldte és WC-papírt gyártott abból a tízezernyi bibliából, melyeket Egyházunk nyugati Testvéreinktől kapott adományként. Kezdeti elvárásainkhoz képest bármennyire is elégedetlenek volnánk a jelenlegi helyzettel − ennek ellenére, mégiscsak a jövőbe vetett reménységgel adhatunk hálát Istennek azért, hogy − rövid − két évtized leforgása után, a múlt héten a brüsszeli Európai Parlamentben rendezhettünk világra szóló nemzetközi Biblia-kiállítást.

„Isten szava megáll mindenha” − tartja egy református ének.

„Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek” − állítja egy bölcs népi mondás.

Temesvár, 2008. december 20.

Tőkés László

28

N Y I L A T K O Z A T

1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, kiesvén a Demokrata Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt által létrehozott nagykoalícióból, felfedezni látszik a spanyolviaszt. Azt állítja tudniillik, hogy a két – jobb- és baloldali – nagy párt etnikai okokból hagyja ki őket az újan alakuló kormányból.

Sajnálatos és nevetséges, hogy Markó Bélának és elvtársainak közel húsz évre volt szükségük annak felismerésére, amit minden világosan látó, erdélyi magyar ember mindig is tudott, éspedig hogy: a román versenypártoknak – akárcsak a szlovákoknak – pártállástól függetlenül, többé vagy kevésbé a legfőbb közös jellemzője a magyarellenesség. Több mint tíz évnyi kormánybeli vagy kormányoldali politizálás közben ezt nem látni, nem észrevenni: csapnivaló politikai helyzetfelismerésre, – mondhatni – vétkes politikai vakságra vall.

Ennek összefüggésében nézve, igencsak sajnálatos és több, mint bűn, súlyos hiba volt, hogy az RMDSZ tizenkét évvel ezelőtti kormányra kerülése óta a román politikai nacionalizmus – kisebbségi! – szekértolójaként segítette elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, az Európa Tanáccsal, a NATO-val és az Európai Unióval, hogy Romániában jó úton halad a kisebbségi ügyek megoldása, sőt – úgymond – „modell-értékű a román kisebbségpolitika”.

Ma már, a mostani fejlemények fényében még az RMDSZ előtt is világos lehet, hogy a román jobb- és baloldal – miként a szlovák politikum is – arra az álláspontra helyezkedik, hogy: „a mór megtette a kötelességét – a mór mehet”.

Szerényen megjegyezzük, hogy józanabb hangok ezt a kifejletet már régóta megjósolták.

2. Másfelől viszont – paradoxális módon – nem valószínű az, hogy a történtek után a román politikum a heves magyarellenesség hibájába esnék. A román politika ennél bölcsebb és okosabb. Valószínűleg igazat mond Mircea Geoană pártelnök, amikor ismételten kijelenti, hogy: – az eurokonformitás minimumát betartva – „ezentúl is tartják magukat a társadalmi befogadás elvéhez, és elítélik az etnikai diszkriminációt”.

Markó Béláék szorult helyzetükben mindenáron etnikai síkra akarják terelni politikai kudarcukat, ezáltal próbálván elhibázott politikájukat magyar szavazóik előtt (am. 40%!) igazolni. Pedig valójában csak arról van szó, amit Geoană úr ilyenképpen fejt ki: „az RMDSZ-szel kapcsolatos döntésüket nem szabad a magyar kisebbség elleni gesztusként vagy attitűdként értelmezni, hanem arról van szó, hogy a parlamentben szinte 70 százalékot (!) kitevő pártok mellett nincs szükség egy harmadikra is a kormányban” (kiemelések tőlem – TL). Ergo: „a mór mehet”, már nincs szükség reá.

Mindezeket figyelembe véve, elhibázott és szánalmas, ahogyan az egész román pártspektrumot – a baltól a jobboldalig – végig járt RMDSZ-es korifeusok most nacionalizmust „vizionálnak”.

Kelemen Hunor ügyvezető elnök arról sápítozik, hogy: Romániához képest „a Szlovákiában történtek csak gyenge viccnek (sic!) fognak tűnni”; továbbá azt fájlalja, hogy elesnek a közpénzektől.

Markó Béla pártelnök, teljesen elveszítve a józan politikai ítélőképességét, azon háborog, hogy: „Mircea Geoană RMDSZ-t kirekesztő nyilatkozataival sérti a romániai magyarságot“; és rossz politikus módjára, maga is megsértődik, kijelentvén, hogy: „az a lelkesedés, amivel a PSD elnöke folyamatosan elutasít bennünket, engem személy szerint sért, de kollégáimat is sérti” (kiemelések tőlem – TL).

Pártunk vezetője végzetesen összetéveszti az Általa vezetett RMDSZ-pártot a nemes magyar közösséggel, és – XIV. Lajos módjára – a Pártot és a Magyarságot is sértett önmagával azonosítja. Az RMDSZ alias Markó Béla alias „A Mór” – mehet.

De érdekes módon a szelídségéről ismert Asztalos Ferenc honatya még főnöke sértődésén is túltesz, amikor azt jósolja, hogy: „Egy ilyenfajta politikai magatartás akarva-akaratlanul kiválthat egyfajta radikalizálódást az erdélyi magyarság körében” (kiemelés tőlem – TL). Ne aggódjon Asztalos úr: székely Testvérei már régóta „radikális” módon síkra szállnak a területi autonómiáért – ha nem vette volna még észre…

Borbély László, a neptuni főtárgyaló viszont végképp elveti a sulykot, amikor – szlovákiai típusú – „etnikumközi konfliktusokat” (sic!) vizionál. A marosvásárhelyi politikust 1990 „fekete márciusával” kell megnyugtatnunk: Romániának nem föltétlenül kell a szomszédba mennie egy kis „etnikai konfliktusért”…

Amúgy pedig békés jogküzdelmet folytató erdélyi magyarságunk nevében kell visszautasítanunk azt az inszinuációt, hogy a magyar etnikum „radikalizálódni” fog, és részese kívánna lenni bármiféle etnikai konfliktusnak.

Az erdélyi magyarság józan és bölcs, és tudja, mit akar.

Strasbourg, 2008. december 15.

Tőkés László

EP-képviselő

az EMNT elnöke

1989. december 15-én, pénteken reggel Temesváron ezen a napon vette kezdetét az a megmozdulás, mely a református hívek és a hozzájuk csatlakozó románok és más etnikumok és vallások ellenállása folytán elvezetett a hírhedt Ceauşescu-diktatúra bukásához.

(Hideg)rázós Politizálás

Nincs könnyű helyzetben az a politikai alakulat, amely magát érdekvédelmi szövetségnek nevezi, és amely — sajnos — az erdélyi magyarságot „kisebbségként” és nem államalkotó, őshonos, autonóm nemzeti közösségként definiálja.

Az erdélyi magyar ember a tartására, gerincességére, nemzettudatára büszke, ezért nem fogadja el a „hintapolitizálás”, az „ahol a hatalom, oda csapódunk” gyakorlatát.

Az elmúlt másfél évtizedben az RMDSZ az ortodoxia elvét magáévá téve, nem szállt szembe a hatalommal, hanem helyet keresett magának benne, beépült a struktúrákba. Mindegy volt, hogy ki kerül kormányra, Iliescu, Constantinescu, Năstase vagy Băsescu pártja, belülről vagy kívülről támogatta őket. Voltak ám látványos pálfordulások is, keményen kampányoltak az SZDP-s Năstasénak, aztán amikor nem ő győzött, teljes lelki nyugalommal átálltak az ellenfélhez.

Mi tagadás, volt hozadéka ennek a magatartásnak, elsősorban a miniszteri és államtitkári székek, magas és jól fizetett hivatalnoki állásokért százak hagyták el Erdélyt, hogy Bukarestben szolgálják a mi érdekeinket. Ne legyünk igazságtalanok, fejlődés is volt tapasztalható, még akkor is, ha a tömbmagyar megyéknek, a Székelyföldnek jóval kevesebb kormánypénzt juttattak, mint például Vasluinak. Viszont a bevált balkáni módon be lehetett menni Bukarestbe, kiskapukat keresni, ezt-azt elintézni. Működött ez a módszer az „átkosban” is, sok szép székely fenyő vándorolt Bukarestbe karácsony táján a fontos elvtársakhoz…

Lehangoló tény, hogy a parlamenti választásokon nem vett részt a magyarság több mint hatvan százaléka. Ennek ellenére, józan politikai helyzetelemzés helyett az RMDSZ-vezetők hatalmas választási győzelemről beszéltek, és helyet követeltek maguknak az új kormányban. Mindenkivel leültek tárgyalni, biztosították a román pártokat, hogy egyetértenek velük, közhelyszerű általánosságokat hangoztatva: decentralizáció (nem autonómia!), gazdasági fejlődés, modernizáció, kultúra, oktatás támogatása.

Egy hatszázalékos pártnak azonban már nem jutott hely, a román hatalomnak nincs szüksége többé a „kényelmes politikai partnerre”.

Markóék most előrántották, mint nyuszit a kalapból, az „etnikai” kérdést, ők a szegény magyarok, akiket diszkrimináltak, ezért Brüsszel is csóválja a fejét…

Ama hírhedett deményházi videofelvételen (amelyet az RMDSZ Nyárád menti kampányfilmjeként vetítettek le, és nem „kandi kamerával” vették fel sunyin belopózkodó alakok) Markó Béla a Magyar Polgári Pártról lekicsinylően, fölényes gúnnyal beszél, „bánja”, hogy felajánlott két helyet nekik (egyébként a helyhatósági választási eredmények alapján minimum négy járt volna), és álságosan kijelenti: „A hideg is kiráz arra a gondolatra, hogy MI LETT VOLNA, HA ELFOGADJÁK?”

A válasz egyszerű: a két alakulat megegyezését örömmel fogadta volna az erdélyi magyarság, nem maradt volna kiábrándultan otthon több százezer ember, és ma megint ott ülhetnének a kormányban, meleg bársonyszékben!

Papp Kincses Emese, Háromszék

Közlemény

A Magyar Polgári Párt sarmasági szervezetének elnöksége meglepődve-ugyanakkor hálásan –mond köszönetet a GABI GARDEN családi vállalkozás által felajánlott anyagi támogatásért. Az utóbbi időkben nem gyakran kényeztettek el a kellemes meglepetések , annál jobban esik a BOTOS-házaspár ismételt támogatása.

Ismételten köszönjük !

1 2 3
>