1

Csaba nem, Tudor, da!

Adrian Tudor, Borza Dediu Lucia, Bubulac Emilia, Milan Bugarschi, Fuiorea Rodica, Gheorghiţă Viorel, Lacraru Marius, Mocioi Marian, Preda Lucian, Stihhi Cristina, Toader Simona, Tudor Veronica. Kik ezek?

Tisztelt olvasó-választók, ez a tizenkét személy nem egy román líceum ballagó osztálya, még csak nem is érettségi találkozón egymás nyakába boruló kedves nénik és bácsik, hanem magyar érdekvédelmi képviseletünk, az RMDSZ parlamenti képviselőjelöltjei. Többen Bukarestben, mások Gorjban, Mehedinţiben és Galacon indulnak az RMDSZ színeiben.

Igencsak fontos mostani vezetőink számára, hogy ők feltétlenül bejussanak újólag a román parlamentbe, ha képesek még román segítséghez is folyamodni, a cél szentesíti az eszközt alapon. Bár a kampányban hangoztatott általánosságok inkább arra utalnak, hogy megint a kormányrúdhoz akarnak állni. És megint mindegy lesz, hogy melyik román párt győz, a lényeg az, hogy a „mieink” is ott legyenek, ahol a tüzet csiholják. Mert ugyebár csak együtt vagyunk erősek, együtt megyünk tovább, no, de „ki tudja, merre”? Hogyan? Melyik úton? És kik fognak vezetni?

A csapatban ott van Verestóy úr természetesen, aki azt nyilatkozta, hogy 18 év után végre lesz ideje a Székelyföld gondjaival is (sic!) foglalkozni, mert borzasztó, hogy itt milyen elmaradottság van, most már aggódni kezdtem, hogy mi lesz akkor, ha a következő négy év alatt a milliárdjai nem fognak szaporodni a megszokott ütemben. És arról is biztosította udvarhelyszéki lelkes választóit, hogy jelenlétével gyakrabban megtiszteli majd őket, mert ugyebár országos gondjai harminc évig Bukarestben tartották. Négy éve hatalmas plakátján (ami természetesen piros-fehér-zöld színű volt, mint most a fényes selyemsál, amit a jelöltek viselnek a kampánykörúton, mert a sötét esernyő időközben megkopott) átlósan állt a mozgósító szlogen: Autonómiát Székelyföldnek! És a választások után? Néma csend. Egy szó sem hagyta el szenátor urunk száját az autonómiával kapcsolatban. A mostani kampányban aztán mégis eszébe jutott eme igen fontos dolog, és utolsó pontként ezt is felsorolja kampányszövegében, személyét hatodszorra is ajánlandó!

Székelyföldi egyszerű választóként igenis elvárom, hogy a jelöltek itt éljenek közöttünk, nem Bukarestben, mint Verestóy és nem Kolozsváron, mint az „igazmondásáról” (ezért középkereszt kitüntetést kapott a napokban, morális értékelésként Gyurcsány Ferenctől) és arroganciájáról elhíresült Kelemen Hunor, akik eddig – Arany Jánost parafrazálva – „ritka vendégek voltak Rácországban, mint Zsigmond, a király, a császár”.

Kelemen Hunor váratlanul gyöngéd érzelmeket kezdett táplálni az idősek iránt, meglebegtetve a 13. havi nyugdíjat, és lefényképeztette magát egy reménykedő öregasszonnyal. De van Hunorunknak még egy eget rengető (kampány)javaslata, ami teljes politikai dilettantizmusról árulkodik, hogy már a 16 éveseknek is adjanak szavazati jogot és húszévesek is lehessenek parlamenti képviselők. Közel másfél évtizede üldögél a parlamentben és mégsem tudja(?), hogy csak nagykorú állampolgároknak van a világon mindenütt szavazati joga, a korhatár pedig 18 év. A jelölt úr nyilván úgy tervezte, hogy ettől népszerűsége (és a rá adandó szavazatok száma) az ifjúság körében igencsak megugrik ám, mert elhiszik neki, hogy nem kell tanulni, egyetemet végezni, tapasztalatot szerezni, csak jól kell helyezkedni és egyből be lehet majd pattanni egy bársonyszékbe.

Szánalmas és nevetséges kampányfogás Dancs Annamari, a kedvelt táncdalénekesnő jelölése, aki miniszoknyában táncol és dalol Markó Béla kampányrendezvényein (ehhez elég jól ért, de a parlament törvényhozó testület, ott TÖRVÉNYEKET alkotnak, könyörgöm!) vagy Károlyi Béla edzőé, aki bizony jócskán töri a magyar nyelvet, ennyi Amerikában töltött év után. Gyerkó László úr, csíki szenátorjelölt is súlyos nehézségekkel küzd, amikor fel kell olvasnia egy szöveget a rádióban. Korodi viszont ügyes, sokoldalúan képzett képviselőjelölt, pék, utcaseprő és taxizni is tud, bizony. Vezetés közben még beszélgetni is méltóztatott a hálás és boldog utasokkal. Ha nem láttam volna a csíki tévében, azt hinném valami rossz vígjátékra kapcsoltam tévedésből. És a „szerénysége” egyenesen megható: „Voltak utasok, akik sehogy sem akarták elhinni, hogy én(!) ülök a kormány mellett” – nyilatkozta szemrebbenés nélkül.

A román nemzetiségű RMDSZ parlamenti képviselőjelöltek, Tudorok, Lucianok, Rodicák, Viorelek és Vioricák pedig bizonyára vállalták, hogy lelkesen kiállnak a Székelyföld autonómiája mellett, és a parlamentbe bejutván újságolvasás, vagy szunyókálás helyett a magyar nyelvet fogják tanulni (kötelezően?) egy ábécéskönyvből!

Papp Kincses Emese

admin
 

  • hozzászóló szerint:

    Az UDMR-s felső vezetők (ideértve a parlamenti képviselőket is) nemcsak, hogy nem akarják az autonomiát, de mindent elkövetnek a romániai magyarság butítása illetve egyoldalú informálása érdekében. Példáúl a HírTV adásait az INJOY országos színtű KábelTV társaságnál nem lehet fogni. A társaság emberei gőzerővel dolgoznak a “műszaki hiba” elhárításán, de biztos, hogy a parlamenti választásokig nem járnak sikerrel. Amikor elmondtam nekik, hogy gyanum szerint a “műszaki hiba” hátterében az RMDSZ áll, a válasz hallgatás volt. A hallgatás pedig a mondás szerint igenlést jelent. Ha ez igaz akkor az UDMR-s szavazók a szólásszabadságot kísérik utolsó utjára.

  • >