""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Őket is befogadtuk! – Böjte Csaba levele az igazságtalan világról

Fotó: Márton Katalin

Gazdasági válság van. Egy édesanya férjével el akar menni Csehországba dolgozni, és megkért hogy fogadjam be hét gyermekét. A legnagyobb még nincs tíz éves, a legkisebb nem töltötte be a két évet. „Nincs mit enni adjak a gyerekeimnek – mondta –, nincs lakásunk, szegények vagyunk, és el kell mennünk dolgozni, hátha tudnánk venni egy kis házikót.”

Hallgatom a telefonban a nő sírását, döbbenten. Végül is ez a nő nem ismer, soha nem találkoztunk, tőlünk kb. 400 km-re lakik, és nekiáll felhívni egy telefonszámot, mindenét, szeretett szép gyermekeit rám bízza. Hallgatom a 30 éves nő hangját és nagyon szomorú vagyok.

A gyermekeket végül is befogadtuk Dévára. Nagyon aranyosak, annyira szőkék, hogy meg is kérdeztem, hogy nem festett szőkék-e, de nem, ilyennek születtek, szépek, kedves megriadt gyermekek. Érdekes, hogy nem az anyuka után sírnak a kicsik, hanem a nagyobb testvérkéjük után. Megható volt, ahogy az ötéves fiúcska odaült a kis hároméves reszkető testvérkéje mellé, és énekével rutinosan elaltatta. A nevelőnőink döbbenten nézték ezt a gyöngédséget, mely összeköti őket. Jó volt a mai déli misén megáldani, mikor az áldozáskor előjöttek. Isten áldja, védelmezze őket, és a nevelőnőket is, akik kacagva fogadták be az apró életeket.

Mit hoz a holnap? Ezer és ezer milliárd euró van egy-egy kapzsi bank megmentésére, és ennek a hétgyermekes családnak a megmentésére elmehetek én Isten nevében koldulni? Persze hogy megteszem, de azért döbbenetes, hogy a kormányok kimondhatatlan pénzeket költenek el, és ennek a családnak mindent hátrahagyva, gyermekeit ezer idegenre bízva kell elindulnia a mindennapiért.

Hogy lehet ilyen igazságtalan, cinikus ez a világ? Egy háromszor négy méteres vályogpajta a kilencfős család otthona, melyben házbérben laknak, és a másik oldalon hatalmas üvegpaloták.

Nézem a gyerekeket, kicsik, alultápláltak, soványak. Nagy kék szemekkel néznek rám, bíznak bennem, de bíznak benned is, te Nagyvilág. Légy méltó a gyermekek bizalmára!

Szeretettel, Cs. t.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák