Archive

Monthly Archives: október 2008
3

A népszavazás mellett döntött az önkormányzat Gyergyószentmiklóson

Mezei János polgármester népszavazás megszervezéséről szóló határozattervezetet terjesztett Gyergyószentmiklós önkormányzati testülete elé. Az elöljáró, aki a Magyar Polgári Párt jelöltjeként került a tisztségbe elmondta: november 30-án arról kérdeznék meg a város polgárait, hogy egyet értenek-e Hargita megye közigazgatási határainak módosításával. A népszavazást indítványozó Székely Nemzeti Tanács részéről Árus Zsolt magyarázta a kezdeményezést:
– Ez egy fontos lépés Székelyföld autonómiája fele – hangsúlyozta –, hiszen megszűnnének a régióban a jelenlegi megyehatárok, és egy autonóm tartomány jöhetne létre a hagyományos Székelyföld határait követve. Hozzátette: a Gyergyói-medencében két település, Ditró és Alfalu önkormányzata már beleegyezett a szavazás kiírásába. A tanácsosok megszavazták a tervezetet.

Hargita Népe

2

17 vétkest találtak a 78 ezer eurós Logan-ügyben

A belügyminisztérium ellenőrző testületének jelentése szerint Gheorghe Popa, a rendőrség volt főnöke mellett az értékelőbizottság 16 tagját is vétkesnek találták a rendőrség autóparkjának felújítására kiírt közbeszerzés ügyében.

A közbeszerzésen 1836 kocsit vásároltak, többnyire Dacia Logant, melyek darabjáért több mint 78 ezer eurót fizettek volna. A jelentés készítői úgy értékelték, a szerződések megkötésekor többszörösen is megszegték a közbeszerzésre vonatkozó törvény előírásait, az üzlet csupán Bogdan Savinnak és Ager Leasing IFN nevű cégének kedvezett.

Ugyanakkor a jelentés arra is fényt derített, hogy Cristian Davidnak is vaj van a fején: a belügyminiszter tisztában volt a visszaélésekkel, de inkább elhallgatta, mivel el szerette volna kerülni a botrányt. Erre éppen saját testülete által készített jelentés mutatott rá, amely egyébként a Korrupció-ellenes Ügyészség (DNA) kezdeményezte kivizsgálás alapjául is szolgál.

Egyébként az államelnök beszólása következtében Cristian David belügyminiszter október 15-én kérte az Ager Leasinggel kötött szerződés lebonyolításának a felfüggesztését.(evz)

4

Gloria Victis!

2008. október 23.-án a Sarmasági Polgári Párt és a Sarmasági Fidelitas Alapítvány szervezésében az elődökhöz illő hűséggel egy lelkes sereg méltóképpen szeretett volna megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről fáklyás tisztelgés, filmvetítés valamint egy baráti fórum alkalmával.

A méltó megemlékezéshez viszont a helyi Polgármesteri Hivatal nem akart hozzájárulni, megfosztva őket attól az alapvető emberi jogtól, hogy a harcokban elesettek emlékének kellő tisztelettel és méltósággal adózzanak. Történt ugyanis, hogy a helyi Polgári Párt elnökének írásbeli kérésére egy, hitelességében igencsak megkérdőjelezhető írásbeli válaszban, a polgármester úr nevében az alpolgármester elutasította azon igényt, hogy a rendezvény idejére bocsássa rendelkezésükre a Kultúrházat valamint a Kultúrközpont gyűléstermét. Az elutasítás –mint később kiderült teljes mértékben valótlan, magyarul hazugság- indoklása szerint a Kultúrházat valamint a Kultúrközpont épületsorát arra az időszakra „egy másik szervezet” igényelte.

Ennek értelmében az emlékező és kegyeletét leróni érkező helyi polgárok, valamint Zilahról és Krasznáról érkező vendégeik „persona non grata” státuszban kezdték a megemlékezést. A községben (véletlenül) éppen akkor nem volt felkapcsolva a közvilágítás, (véletlenül) éppen akkor járőrözött a rendőrautó a Hársfa utcán, majd (véletlenül) a megemlékezés végéig a vaksötét Gesztenye utcában egy kicsit megpihent, s gondoljuk közben hathatósan „szolgált és védett”. Az emlékezők saját maguknak sem, de vendégeiknek sem tudták igazán megmagyarázni, hogy az 56-os megemlékezés alkalmával kicsinyes, ellenséges politikai megfontolásból hogyan is jutott el odáig a Sarmasági Polgármesteri Hivatal elöljárósága, hogy megtagadja saját polgáraitól a középületnek számító Kultúrházban és Faluházban méltóképpen megemlékezzenek a forradalom hőseire.

Ezeknek ellenére az emlékezők felvonultak a „Pro Libertate” emlékhelyhez és pontosan 19:56–kor meggyújtották a megemlékezés fáklyáit. A lesötétített emlékhely valamint kastélykert megvilágosodott, s a fény hirdette a sötétség erejének: 56 szabadságszellemét nem lehet palackban tartani, az emlékeket nem lehet cenzúrázva korlátok közé zárni, hanem a szabadság hőseire szabadon emlékezni kell, és kötelesség, mert ezt az örökséget hagyta minden magyarnak a bátor 56-os budapesti ifjúság.

A hősök emlékét méltató ünnepi beszéd után a résztvevők elénekelték a Szózatot és a Himnuszt, majd egymástól elköszönve, vegyes érzelmekkel a szívükben békésen hazaindultak. Hazaindulhatott a rendőrautó is, hazafele már a közvilágítás fényei is kigyúltak, megnyugodhattak a Polgármesteri Hivatal és a „másik szervezet” elöljárói is, hisz a tisztelettudó, emlékezni (és nem randalírozni vagy garázdálkodni) vágyó sereg csupán kegyeletét akarta leróni, és nem (kommunista) rendszert akart dönteni. Lelkiismeretük szerint adóztak a (h)ősök bátorsága előtt, és közben sajnálkozva vonták le a végkövetkeztetést a jelenlegi helyzetről: a magukat hatalmi pozícióban érző vezetők(?),a „demokrata” szövetséggel együtt arra vetemednek, hogy cenzúrázzák és akadályozzák a méltó emlékezést saját nemzettársaiknak, csak azért , mert az másképpen látja a múltat, jelent és jövőt. Ezzel is érthetően kifejezték, hogyan is gondolják igazából az egységet az összefogást és az együttműködést. Lelkük rajta.

Egy olyan községben, ahol saját Kultúrházába és Faluházába emlékezés céljából nem teheti be a lábát  (csak) egy bizonyos szervezet, 56 szellemének igencsak van jelentősége és ereje. A bátrak és hősök emléke élteti bennük a reményt, és a tanácstalan világ kérdésére Márai Sándor szavaival sugallja a választ:

„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? „

Igen! Nagy dolog a Szabadság! Ezért tartozunk kegyelettel minden szabadságharcosnak, még akkor is, ha vérbe fojtják nemes harcukat.

Gloria Victis! Dicsősség a Legyőzötteknek!

1

Illegálisan szétosztott liszt és cukor

Továbbra is elégedetlen Călin Platon Kolozs megye prefektusa azzal a móddal, ahogyan szétosztják a lisztet és a cukrot a rászorultaknak. Néhány héttel ezelőtt a prefektus figyelmeztette a polgármestereket, hogy ha lehetséges, ne saját politikai fényezésükre fordítsák az ingyenes liszt és cukor programot. – Úgy tűnhet az embereknek, hogy ez a segítség a polgármesteri hivatalok részéről érkezik. Ez egy több éve működő európai program része, amit ha nem veszünk komolyan, azt kockáztatjuk, hogy nem lesz benne többet részünk.  Legsúlyosabb a helyzet az Aşchileul Mare nevű községben. Az ottani polgármester és alpolgármester megsemmisítette az általuk nem kedvelt személyek listáját, és csak azoknak osztották szét a cukrot és a lisztet, akiket szimpatikusnak találtak – mondta Platon. – Boldog-boldogtalannak osztogatták a termékeket, még azoknak is adtak, akik nincsenek hátrányos helyzetben. Majd önelégülten arról faggatoztak, hogy mi a véleményük az embereknek a helyi vezetésről. Miután felelősségre vontam őket, azzal mentegetőztek, hogy a faluban mindenki szegény – tette hozzá Platon. A prefektus attól tart, hogy az eset még meg fog ismétlődni más településen is.
(Paprika Rádió, K.H.)

8

’56

A Sarmasági Fidelitas Alapítvány és a Magyar Polgári Párt Sarmasági Szervezete nagy szeretettel hív és vár mindenkit az 1956-os forradalom emlékére szervezett ünnepségre.

Programtervezet: fáklyás- gyertyás koszorúzás és megemlékezés.

Helyszín:               a ,,PRO LIBERTATE” emlékmű.

Időpont:                2008. október 23. este 7 óra.


Obama üdvözölte az amerikai magyarokat

Az amerikai magyarok szavazatainak megszerzésére is törekvő Barack Obama demokrata párti elnökjelölt személyes levélben üdvözölte az Egyesült Államokban élő magyarokat az 56-os forradalom és szabadságharc 52. évfordulója előtt.

„Kedves barátaim”-nak szólítja az általa aláírt üzenetben Obama az amerikai magyarokat, felejthetetlen napnak nevezve 1956. október 23-át. A levelet Obama a New Brunswickban megrendezett magyar kisebbségi konferencia szervezőinek címezte.

„Budapest polgárai, diákok, tanárok és katonák is fellázadtak a kommunizmus és a szovjet zsarnokság ellen. A szabadságért való bátor kiállásuk azóta is ösztönzőleg hat a világ népeire” – írta Obama.

„Egészen azóta, hogy Michael Kovats (Kováts Mihály) ezredes hősként vett részt és esett el az amerikai függetlenségi háborúban, az amerikai magyarok hozzájárultak e nagy nemzet növekedéséhez és jólétéhez” – fogalmazott az illinois-i szenátor.

Hangsúlyozta, hogy Magyarország Amerika szilárd szövetségese és a NATO nagyra értékelt tagja; veszélybe küldte katonáit, hogy az amerikaiakkal vállvetve harcoljanak Irakban és Afganisztánban. „Az amerikai magyarok jogosan lehetnek büszkék ezekre az áldozatokra” – írta az elnökjelölt.

DunaTv

Hat függetlent támogat az MPP

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke hétfőn bejelentette, alakulata hat független jelöltet támogat a parlamenti választásokon: hármat Kovászna, kettőt Hargita és egyet Maros megyében.

„Úgy döntöttünk, olyan független jelölteket támogatunk, akik egyetértenek a Magyar Polgári Párt által képviselt értékekkel, és vállalják ezeket. Ezek a következők: Hargita megyében Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdálkodók Egyesületének elnöke, aki a 3-as számú képviselői választókörzetben (Székelyudvarhely) indul, valamint Garda Dezső jelenlegi RMDSZ-es képviselő a 4-es számú választókörzetben (Gyergyószentmiklós – Székelykeresztúr).

Maros megyében Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ Maros megyei volt elnöke, aki Markó Béla ellenlábasa lesz a szenátusi tisztségért, Kovászna megyében pedig Szilágyi Sándor üzletember, aki az 1-es számú szenátori körzetben indul, Rákosi János, aki a 3-as számú képviselői körzetben, illetve Fekete Attila, aki a 2-es számú képviselői választókörzetben indul” – nyilatkozta Szász Jenő. Az MPP központi vezetősége október 4-én úgy döntött, hogy nem indul pártként a parlamenti választásokon, hanem a párt által képviselt értékekkel egyet értő független jelölteket támogat.

nyugatijelen.com

Nemzeti csúcs: Gyurcsány összefogást akar, Orbán a megszorításoktól fél


Fotó: MTI

Tipikus szocialista válságkezelésnek lehetünk a tanúi – fogalmazott az MNO-nak Stumpf István. A Századvég Alapítvány elnöke úgy látja, egy bizalmatlansági vákuumban szenvedő kormánnyal és annak vezetőjével nagyon nehéz nemzeti megállapodást kötni. Kijelentette: ezzel szemben Orbán Viktor egy jövőorientált s a jelenlegi válsággal is számot vető megoldást ajánlott. Dávid Ibolya az egyéves válságkormányzás ötletével bejelentkezett az MSZP-hez – tette hozzá.

Egy legyengített, eladósodott, kormányzati válsággal küzdő országra tört rá a globalizációs pénzügyi válság – jelentette ki az MNO-nak Stumpf István szombaton, akit a nemzeti csúccsal kapcsolatban kérdeztünk. A Századvég Alapítvány elnöke úgy látja, hogy a válság a „kormányzatot teljesen felkészületlenül érte”. Ehhez kapcsolódott még – tette hozzá a politológus –, hogy „a spekulatív tőke fenevadai” nekiestek az országnak.

Mint emlékeztetett, Gyurcsány erre a helyzetre találta ki, hogy „összehívja a nemzet fő és köznemességét az Akadémia falai között” azért, hogy kiálljanak a nemzeti megmentés programja mellett. Csakhogy ilyen program nem volt az asztalon – hívta fel a figyelmet Stumpf.

Abban mindenki egyetértett, hogy a „nemzetet meg kell menteni” – tette hozzá, ám a fórum csak arra volt alkalmas, hogy ezt az „összeborulást szimbolizálja”, a válsággal összefüggő konkrét teendőkkel kapcsolatos – akár csak egy általános – megállapodás létrejöttéhez alkalmatlan volt. Ráadásul mindez egy olyan helyzetben történik, „amikor a parlament előtt nincsen adótörvény”, a költésvetési törvényt pedig éppen a fórum időpontjában nyújtják be – fogalmazott. Nem lehet tudni, hogy maga a kormány milyen menetrend alapján akarja kezelni ezt a programot – hívja fel a figyelmet Stumpf István.

Súlyos probléma a bizalmatlansági vákuum

Számos probléma, illetve stratégiai különbség is világossá vált szombaton. Ilyen – folytatta a politológus –, hogy Gyurcsány egy nemzeti megállapodás megkötését javasolja úgy, hogy a kormánnyal és a miniszterelnökkel kapcsolatban fennáll egy alapvető bizalmatlanság is. Egy bizalmatlansági vákuumban szenvedő kormánnyal, és annak vezetőjével nagyon nehéz nemzeti megállapodást kötni.

Ehhez képest pedig Orbán Viktor egy teljesen más pályát javasolt – hívta el a figyelmet a Századvég elnöke. Eszerint „lehetetlen egy olyan stratégiával kilábalni ebből a válságból, amelyik pontosan azokat az erőforrásokat gyengíti meg” – a családokat, a vállalkozókat –, akiknek meg kellene teremteni a válságból való kilábalásának lehetőségét, „annak forrásait”. Amit látunk, az egy tipikus szocialista válságkezelés – mondta a politológus, vagyis, hogy „húzzuk meg a nadrágszíjat, az emberek tűrjenek még”, de nem gondolkodik arról, hogy hosszú távon hogyan jönnek létre a növekedés feltételei.

Orbán Viktor a kormányfő stratégiájával szemben egy „jövőorientált, és a jelen súlyos válságával is számot vető megoldást ajánlott”. Persze jelezte azt is, hogy ez a fórum e javaslatoknak a megvitatására nem alkalmas, hiszen „maga a fórum is előkészítetlen volt s annak utóélete sincs világosan végiggondolva”.

Dávid Ibolya „becsengetett” a szocialistákhoz

Dávid Ibolya úgy jelentkezett be, mint az egyéves válságkormányzás miniszterelnöke – hívta fel a figyelmet Stumpf István Emlékeztetett: az MDF elnöke egy nagyon radikális egyéves válságkezelő programot jelentett be. Elég csak a 13. havi nyugdíj egyéves felfüggesztésére gondolni – tette hozzá. Célja lehetett az is – fogalmazott Stumpf –, hogy az egyébként morális válságban lévő MDF-re újra ráirányítsa a közfigyelmet. Ezzel azonban azt a lehetőséget is felajánlotta a politológus szerint, hogy a szocialistákkal együtt kormányozzanak az egy éves válságkormányzás idején.

Csak megszorításban tudnak gondolkodni

Ilyen rossz állapotban egyetlen más európai ország sincsen, aminek oka a jelenlegi kormány hazudozásai, illetve rendkívül rossz gazdaságpolitikai teljesítménye. Éppen a hitelképtelensége miatt képtelen arra, hogy kívülről forrásokat szerezzen – mondta a politológus arra a felvetésünkre, hogy vajon más országok a saját adófizetőik megsarcolásával küzdenek-e a krízis ellen. Ezért gondolják azt, hogy csak a költségek megtakarításával lehetséges a források bevonása, és úgy próbálkoznak az elveszett hitelességet visszaszerezni, hogy túlteljesítik a várakozásokat – fogalmazott a szakember. Vagyis egyre jobban elzárja azoknak a társadalmi-gazdasági szereplőknek a lehetőségeit, amelyeknek az lenne a feladatuk, „hogy kihúzzák az országot” a bajból.

Nyugaton friss pénzt igyekeznek a rendszerbe pumpálni – világítja meg Stumpf. Magyarországon pedig a gúzsba kötött gazdaság felszabadítása helyett további megszorításokkal még inkább megnehezítik a vállalkozások működési lehetőségeit. Kezelni kell a válságot, ám a „fiskális válságkezelés által okozott károk nem lehetnek súlyosabbak, mint amilyen veszélyt el akar hárítani”. Eddig mindig ez volt a válságkezelő programok problémája, vagyis, hogy súlyos sebeket ütöttek a társadalom testén, „súlyos szociális feszültségeket gerjesztettek”.

mno.hu

A román állam is támogassa

„A törvény adta keretek kihasználásával immár lehetőség nyílhat arra, hogy az anyaországi költségvetési támogatás mellett az akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) ― és a vele egyazon rendszerben működő Sapientia ― Erdélyi Magyar Tudományegyetem ― román állami finanszírozásban is részesüljön” ― áll Tőkés László EP-képviselő tegnapi közleményében. Tőkés emlékeztet arra, hogy a nemrég akkreditált intézmény 2000 óta a magyar állam támogatását élvezi, ám a hazai elismeréssel új szakasz kezdődött az egyetem életében. A PKE vezetősége ezért levélben kereste meg a küszöbön álló közös magyar―román kormányülés résztvevőit, hogy tűzzék napirendre a közös finanszírozás kérdését. „Ez annál is inkább időszerű, mivel egy megelőző közös kormányülésen maga a román fél tett ígéretet a támogatásra nézve, amennyiben és amikor az egyetemeinket akkreditálják” ― áll Tőkés László közleményében. Háromszék

Ha kampány, akkor régióátszervezés?

Pontosan egy évvel ezelőtt mutatta be az RMDSZ a fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozó koncepcióját. Akkor éppen az európai parlamenti választások kampányában voltunk. A székelyföldi régió létrehozásának szándéka a tavasszal került ismét előtérbe: konferenciákat szerveztek a szövetség vezetői, amelyeken a közigazgatás átszervezésének fölöttébb szükséges voltát hangsúlyozták. Történt mindez nem sokkal az önkormányzati választások előtt. Most pedig a szenátusban benyújtották a régiók átalakítására vonatkozó törvénytervezetet. Néhány hét választ el csupán a parlamenti választásoktól.

A fejlesztési régiók átrajzolása mindenképpen szükségszerű és sürgető, ezt lassan a megyeitanács-elnökök is belátják. A jelenlegi szerkezet ugyanis nehézkes, egyáltalán nem alkalmas az uniós alapok hatékony lehívására. Érthető az RMDSZ érvelése is: a tervezetet mielőbb be kellett nyújtani ahhoz, hogy azt időben el lehessen fogadni. Ráadásul az átszervezésre vonatkozó elképzeléseket már jövőre jelezni kell az európai illetékeseknek, hogy az unió eszerint dolgozza ki költségvetését a 2013-tól kezdődő időszakra.

A kezdeményezés kapcsán azonban mégis felmerül néhány kérdés, melyek közül csak az egyik, hogy miért éppen kampányra időzítették a tervezet benyújtását, miért nem tették ezt meg hamarabb. Ennél fontosabb, hogy mennyi az esély a törvény elfogadására, a székelyföldi fejlesztési régió létrehozására. A szövetség vezetői valószínűleg éppen a választások után, a pártok közötti egyeztetések során akarják érvényesíteni szándékukat, feltételként szabva meg azt az esetleges kormányzati részvételhez. A megvalósulási esélyeket azonban lényegesen csökkenti a kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezet története, amelynek elfogadása szintén akadálymentesnek ígérkezett az RMDSZ kormányzati szerepvállalása után, és amely mégis hosszú ideje elakadt a parlament bizottságaiban. Miközben az RMDSZ továbbra is tagja maradt a kabinetnek, vélhetően ugyanis fontosabbnak ítélte az ebből származó előnyöket, mint a jogszabály — és az erdélyi magyarság számos más követelésének — sorsát. Hát ezért nem tudunk maradéktalanul örülni az amúgy valóban jó kezdeményezésnek.

Farcádi Botond, Háromszék

33

A téma (már megint) az utcán hever Sarmaságon

  1. Az UDMrajos bagazs azert nem nagyon irkal a blogra mert el van foglalva! Hat nem latjatok honfitarsaim,hogy mennyire el foglaltak?-autok tucatjait kell megkeresniuk az interneten,es ez a Primarias net….hja eleg gyengen megy,vizsgakra kell jarni a neptanacs autojaval…hja es az a logen azon a rossz varadi uton…a Marko altal igert sok penzt valahogy el kell sumakolni..hja es 2 milliardnak seggere verni..a tanugyesek fizuja annyira meg nott hogy…hja azt meg a sok mellekest el kolteni..
    es meg fojtathatnam de most nincs idom
    de talan egyszer…de csak nezzetek szet magatok korul es meg latjatok,hogy ez az egesz ami itt tortenik sarmasagon egy piszkos,fekete uzlet a tisztesseges adofizetok penzen!!!

  2. Látom, kövezik az utakat rendületlenül. Valaki mondta is a fogsorát markával visszatartva a kieséstől, hogy “Látjátok, ez a primár alig lett primár, mánis milyen sokat csinált… megcsinált minden utat…”
    Én azt is láttam, hogy a saját autójával saját cégén keresztül fuvarozza azt a q.va sok követ mégpedig az Újlakon bányát nyitó haverjétől, ja és persze mendezeket nem a mi markolónk teríti szét, mert annak kiszedték a kerekét, azt hazudva, hogy xarrá ment és nem dolgozhat, hanem a másik havernak a markolója végzi a simítást, lapítást, mert az a munkaidő után “tejel”…
    Szóval mindenki jól jár, a polgárnak megcsinálja az utat, a község fejlődik azaz proszperál, a pórnép elégedett és kussol meg dicsér, de legjobban az udemerista primár élvezkedik a dicsősségen túl a vastagodó bukszája láttán. Ti ezt nem látjátok?
    Kövezik az utat szavazzatok az UDMR-re!
    Hai UDMR!!! Numa` atîâta!!! Hai UDMR!!! Mai rău să nu fie!!! :)

Kis erdélyi szomorújáték – „Kurucok” és „labancok”

Markó Béla szelektív emlékezettel megírt cikkének (Egy elmaradt egyezség története, Élet és Irodalom, szeptember 19.) ellentmondanak a tények, a megcáfolhatatlan és letagadhatatlan politikai történések, amelyek 2008-ra erdélyi magyar nemzeti közösségünk jövője szempontjából kívánatos egyezség ellehetetlenülését idézték elő.

Tizennyolc évvel ezelőtt az RMDSZ az erdélyi magyar közösség érdekvédelmi szervezeteként, a demokrácia és a rendszerváltás elkötelezett híveként lépett a politikai porondra. Ezért élvezte az értelmiségi elit mellett az erdélyi magyarság egészének támogatását. Az egység fogalom politikába való bevitelének fontos szerepe volt a rendszerváltás után feléledő, mesterségesen gerjesztett román nacionalizmus elleni küzdelemben.

Első sokk

Az első (érzelmi) sokk közösségünket akkor érte, amikor az RMDSZ Ion Iliescu államelnökségének támogatására szólította fel tagságát. Annak a posztkommunista vezetőnek, aki „szeparatistának” bélyegezte a magyarságot, elindítva ezzel azt az erőteljes nacionalista, magyarellenes hullámot, amely a marosvásárhelyi „fekete márciusi” eseményekben csúcsosodott ki. (Gyenge politikai érv, hogy kényszerhelyzetben volt az RMDSZ, mert az ellenjelölt a nagyromániás Vadim Tudor volt.)

A román kormányba való belépés Markó szerint a pragmatikus, racionálisan politizálók győzelmét jelentette „a tradicionális etnikai küzdelem, nemzeti retorika ökölrázó híveivel”, a „kurucokkal” szemben. Az RMDSZ magát „mérsé­keltnek” nevező szárnya a „kis lépések politikáját” tűzte zászlajára. Megdöbbentő módon morális síkra tereli az elmúlt évek politizálási gyakorlatának értékelését, és megállapítja, hogy „az általuk választott út az erkölcsösebb!” Történelmi példákkal, Thököly és Rákóczi „törökpártiságával” próbálja alátámasztani önigazoló magyarázkodását, megfeledkezve arról az „apróságról”, hogy e két kiemelkedő személyiség elsősorban a függetlenségért vívott kuruc szabadságharc önfeláldozó, bátor vezére volt!

Kecske és káposzta

„Hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” ― ez az okos kompromisszum lényege, állítja Markó. Hosszú távon viszont a „közös, román―magyar kormányzásnak” Európából nézve az a negatív politikai hozadéka, hogy az Euró­pai Parlament képviselői értetlenül fogadják nemzeti közösségünk (megkésett!) autonómiaköveteléseit. Érdekvédelmi szervezetünk ugyanakkor kitűnő politikai marketingfogásokkal, önmaga népszerűsítésével minden kisebb vagy nagyobb eredményt RMDSZ-diadalként közvetített az erdélyi közvélemény felé, elvárván, hogy az erdélyi magyarság mélységes hálával adózzék a pragmatikus és bölcs politikai vezetőknek. A „sikerpropaganda” hatásos politikai eszköz, el lehet vele ― ideig-óráig ― a kudarcokat tussolni (az erdélyi magyarság számbeli csökkenésének, az elvándorlás súlyosságának elkendőzése, a félmillió aláírással támogatott önálló állami magyar egyetem ― Bolyai ― ügyének mellőzése, az anyanyelvhasználat korlátozása a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, a magyarság alulreprezentáltsága a megyei vezető intézményekben, az ingatlan-visszaszolgáltatások, birtokba helyezés gyakorlati megoldatlansága, bírósági perek százai, az észak-erdélyi autópálya ígérgetése, közutaink állapota, Székelyföld siralmas gazdasági mutatói, az infrastruktúra fejletlensége, az életminőség romlása, hogy csak egynéhányat említsünk).

A demokratikus minimum

A kijózanító igazság: a rendszerváltás óta eltelt tizennyolc év után sincs egységes erdélyi (vagy székelyföldi) magyar gazdaság- és kultúrpolitikánk. (Volt viszont ehelyett sikeres RMDSZ-kampányszlogenünk: Erdélyben a jövő!, a legújabb pedig: Együtt Erdélyért!) A román többség lassú demokratizálódási szintjéhez simulva-alkalmazkodva, jogkövető magatartást tanúsítva, számos törvényt az Európai Unió által megkövetelt demokratikus minimum nyomása alatt fogadtak el a parlamentben (földtörvény, ingatlan-visszaszolgáltatás, nyelvhasználat, nemzeti szimbólumok), az erdők magántulajdonba kerülésének jogszabályát pedig egy román képviselő dolgozta ki, ezért vonult be a köztudatba mint „Lupu-törvény”.

„A román pártoknak… érdekük volt a külpolitikai ― integrációs ― hatékonyság. Az RMDSZ, vagyis a magyarok nélkül ez jóval nehezebb lett volna” ― írja Markó Béla. Ezzel a kijelentésével egyetértünk, hiszen elismeri, hogy Románia európai integrációját hathatósan segítette a kormányzásba (kényszerűségből) bevett RMDSZ. Valószínűleg ezért kérte még 1996-ban Frunda György szenátor, hogy az Európa Tanács szüntesse meg Románia monitorizálását, az erdélyi magyarság jogos követelései teljesültek, Románia demokratikus ország, ékes bizonyítéka ennek, hogy a hétszázalékos erdélyi magyarságnak helye van a kormányban, a kisebbségi kérdés példaértékűen megoldódott.

„Fogytak az ellenkezők, egyre kisebb volt az esélyük a »hatalomátvételre« az RMDSZ-ben, egyre reménytelenebbek (sic!) lettek, és végül a szervezeten kívül kerestek alternatívát” ― sajnálkozik az elnök. A valóságban az Egység a sokszínűségben! szépen hangzó szlogen örve alatt a szövetség fokozatosan eltávolította soraiból a ― bármilyen ― kritikát megfogalmazni merészelőket, a veszélyes radikálisokként megbélyegzett autonómiahíveket. Ennek a tisztogatásnak számos felkészült, régiófejlesztési, önkormányzati szakember is áldozatul esett. A bírálatot önnön léte, hatalmi pozíciói elleni merényletként felfogó RMDSZ-vezetés a román nacionalista sajtóval karöltve megpróbálta lejáratni Tőkés Lászlót, míg végül 2001-ben megszüntették tiszteletbeli elnökségét is! E lépéstől remélték az erdélyi magyarság számára a helytállás és politikai bátorság szimbólumává vált személyiség teljes elhallgattatását.

Nagy hiba volt

Ki kell végre mondani: ez a politikai ballépésük osztotta meg az erdélyi magyarságot, és távolított el számos értelmiségit és kisembert is a saját magát szövetségnek tituláló RMDSZ-től. (Az RMDSZ szavazóbázisa felére csökkent tíz év alatt.) Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a tény hívta életre az autonómia ügyét nyíltan felvállaló Székely Nemzeti Tanácsot, a Erdélyi Nemzeti Taná­csot, ezért alakult meg a Magyar Polgári Szövetség, amely a törvénymódosítás miatt kényszerűségből párttá vált. 2004-ben sebtében megszavaztatott új választási törvénnyel, bírósági perekkel az RMDSZ-nek még sikerült megakadályoznia belépésüket a politikai életbe, de 2008-ban már nem. Markó Béla józan helyzetértékelés helyett kijelenti: „alternatívakeresésük annak a reménynek a feladása, hogy pályamódosításra bírhatják rá az RMDSZ-t”. Ez a megállapítás a szövetségi elnök legbizarrabb kijelentése, a vezetői tévedhetetlenség közelmúltból visszaköszönő retorikája azt sugallja, hogy minden eddigi politikai ténykedésük tökéletes és hibamentes volt, semmilyen változtatásra nincs szükség.

Igencsak tanulságos az RMDSZ politikai vezetésének hivatalos viszonyulása az autonómia kérdéséhez. Meglepő, hogy Markó a többoldalas elemzésben ki sem ejti a szót, ami pedig a megegyezés, az áhított kompromisszum alappillére lehetne.

Merev, elutasító álláspont: „A lehető legszerencsétlenebb kezdeményezés, felelőtlen politikai játék”, az autonómia hívei: „kisebbségi szélsőséges nacionalisták, akiktől az RMDSZ, Hargita megye és Románia egész lakossága elhatárolja magát”, csak „a székelyeknek biztosítana privilégiumokat” (Verestóy Attila).

Óvatoskodás: Nem lehet megvitatni a Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésein évekig a „radikálisok” autonómiatervezetét, mert veszélyezteti a készülő tanügyi törvényt (amit végül úgy fogadtak el, hogy a történelmet és a földrajzot újból román nyelven oktatják), a kormányzati szerepvállalást. Szánalmas emlék a Petőfi―Schiller Egyetem beharangozása 1996-ban, amit a hatalomban maradáshoz mentőövként használt fel az RMDSZ-vezetés.

Mérsékeltek és radikálisok szembenállása: 2002-ben az elkészített autonómiatervezet benyújtását a 39 RMDSZ-es parlamenti képviselő közül mindössze hatan támogatják aláírásukkal (Ráduly Róbert Hargita megyei képviselő megígéri, majd megtagadja az aláírást). Markó Béla elutasítólag nyilatkozza 2004 januárjában: „egy választási évben autonómiatervezetet akarnak benyújtani a román parlamentbe, azok vagy rossz politikusok, vagy rosszhiszeműek, és feszültséget akarnak kelteni a román―magyar viszonyban”. Az autonómiagondolat felvetése felelőtlenség, politikai veszélyeket hordoz magában ― fogalmazta meg állásfoglalásában az RMDSZ.

Fordulat: A megváltozott választói közhangulatra ráébredve, hirtelen váltással az RMDSZ-politikusok mind nagy hívei lettek az autonómiának, a parlamenti választásokon, 2004 novemberében az RMDSZ plakátjain a szlogen már: Autonómiát Székelyföldnek! Együtt az autonómiáért!

Visszavonulás: Ennek ellenére 2005-ben nem autonómiatervezetet nyújtanak be a román parlamentbe, hanem egy vérszegény kisebbségi törvénytervezetet, né­mi utalással a „kulturális autonómiára”.

Tényállás: Az RMDSZ-nek 2008-ban sincs szakemberek által kidolgozott, közvitára alkalmas autonómiatervezete.

Ezért nem hiteles, amikor az RMDSZ-vezetők, -jelöltek autonómiáról beszélnek. Szavak szintjén lehetünk demokraták és hangos autonómiapártiak, ha a politikai cselekvések ennek ellentmondanak. Az autonómia szemszögéből nézve, az elmúlt tizenhét és fél esztendő elvesztegetett idő volt, a „kis lépések politikája” nem vitte előre a közösségi önkormányzás ügyét.

A fiatalokért

Nagy kár, hogy az RMDSZ belső ellenzékének, a megfelelő szellemi potenciállal rendelkező és ismertté vált Reform Tömörülésnek a felszámolásával a Szövetségi Képviselők Tanácsa bólogatójánosok testületévé szűkült. Az értelmiségi elit egy részét magában foglaló Szövetségi Egyeztető Tanács elsúlytalanodott, a politikai döntéshozatal a kis létszámú Operatív Tanács kezébe került. A Magyar Ifjúsági Tanács sértődött (egyébként jogos) kivonulása után pedig egy szemfüles ifjú kiötölte „az RMDSZ-szel együttműködni kívánó ifjúsági szervezetek” létrehozását, jelentős anyagi támogatást kapva a paternalista szerepben tetszelgő vezérkartól, széles körű hálózatot sikerült kiépíteniük, elsősorban a Székelyföldön. Agresszív, antiintellektuális ifjak látványos politikai karriert futottak be az elmúlt néhány évben az országos szervezetté nőtt, a magyarországi Ifjú Baloldallal szoros kapcsolatokat ápoló MIÉRT vezetőiként. Markó szándékosan elfeledkezik az „RMDSZ-en kívüli” ifjúsági szervezetekről, amelyeknek tábora, népszerűsége évről évre nő. A MIT, a MISSZ és a nemzeti érzelmű fiatalokat tömörítő Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége vállalta az önálló, független politizálás ódiumát. A román―magyar párbeszéd egyetlen intézményesült, tizennyolc éve sikeresen működő fórumát, a nyári tusnádfürdői szabadegyetemet gúnyosan „fideszes táborként” emlegeti a szövetségi elnök. Az immár diktatórikus pártként működő szövetség ugyanakkor keblére öleli a „megtért bárányokat”, és gondját viseli még a választásokon alulmaradt volt parlamenti képviselőknek, tisztségviselőknek is (!), prefektusi, államtitkári és egyéb magas, jól fizetett állami intézményvezetői pozícióba juttatván őket. Így a kör lassan bezárult, sokkarú, polipszerű alakzatban: gazdasági-anyagi-politikai-médiabeli összefonódásokban „egységesült” ― és megmerevedett.

Az erdélyi magyar civil társadalom szabadságát (is) nagymértékben korlátozza a politikai és a civil szféra összekeveredése, a demokrácia alapvető szabályait áthágó személyi átfedések. A hierarchia felső szintjén elhelyezkedő politikai elit képviselői alapítványokat, egyesületeket hoztak létre, felülről rátelepedve az önszerveződés természetes folyamatára. A forráselosztás szinte kizárólag az RMDSZ jogosítványa, ennek minden negatív következményével együtt. A gazdaságilag, anyagilag kiszolgáltatott erdélyi magyar civil társadalom (kilátástalannak tűnő) küzdelmet vív a politikai hatalomtól való függetlensége eléréséért.

Riogató retorika

A kellőképpen nem tájékozott magyar népesség körében a riogató „megosztási” retorika a helyhatósági választásokon sikeresnek bizonyult. Igencsak tá­jékozottnak és tisztán látónak kell lennie a választópolgárnak, hogy észrevegye azt a farizeusságot, amely azt hirdeti, hogy „nekünk, magyaroknak össze kell fognunk a román többség ellen, különben végünk”, közben kormányzati szinten együttműködünk az éppen uralomra jutó bármelyik román párttal. (Lásd: Iliescu, Constantinescu, Năstase, Băsescu pártjait.)

Az arrogáns elnöki és ügyvezető elnöki (Kelemen Hunor) nyilatkozatoknak ― „egyszemélyes párt, zsebpárt” stb. ―, a diadalmas „győztünk” hurráoptimizmusának azonban ellentmond a Magyar Polgári Pártra leadott sok ezer magyar szavazat. A két magyarlakta megyében, Kovásznán és Hargitában a szavazatok 38 százalékát szerezték meg, közben Markó Béla makacsul tizenöt százalékról, „csúnya” vereségről beszél, elfeledkezve az RMDSZ marosvásárhelyi nagy bukásáról, a magyar választópolgárok kiábrándultságát tükröző, lehangoló távolmaradásról.

Rossz politikai kommunikáció annak a látszatnak a keltése, hogy aki nem RMDSZ-színekben indul, az nem is magyar, hanem legyőzendő, lejáratandó, lekicsinylendő ellenség. Az a Markó Béla, aki nyitott a románság felé, képviselőhelyeket ajánlott fel román személyeknek (valószínűleg ezek mind lelkes hívei a székelyföldi autonómiának!), „eszementeknek” titulálta azokat a magyar embereket, akik az egyéni választókerületes törvény adta lehetőséggel élve megpróbálnak indulni a parlamenti választásokon. A hiányzó infrastruktúra, az RMDSZ hatalmas anyagi és médiafölénye a jelenlegi helyzetben azonban kiszolgáltatottá tette a Magyar Polgári Pártot, az RMDSZ álságos „kéznyújtása” ― sajnos ― a másként gondolkodók kigúnyolásával párosult.

Az RMDSZ nem vitathatja el egyetlen személytől sem a politikai és közéleti szerepvállalás jogát. A párton belüli „politikai egység” elérése csupán a hatalom görcsös megtartásának eszköze. A politikai pluralizmus a demokrácia egyik alapfeltétele. Nemzeti közösségünk egésze (és nem a markói „közmagyarokká” lefokozott népesség) által igényelt és hiányolt egység a közös értékrend vállalásával és az érdekegyeztetés összhangjával valósítható meg. Az erdélyi magyarságnak, „kurucoknak és labancoknak” egyaránt ez az egyetlen megújulási lehetősége.

Papp Kincses Emese, Háromszék
A szerző Julianus-díjas író, publicista

1

Háromszéken öt függetlent támogat az MPP

Alig egy héttel a hivatalos jelölések leadásának határideje előtt, két, MPP által támogatott független jelölt nevét hozta nyilvánosságra a párt háromszéki vezetősége. A sepsiszentgyörgyi-erdővidéki szenátori helyért Szilágyi Sándor negyvenéves baróti vállalkozó, a sepsiszentgyörgyi képviselői tisztségért Fekete Attila Gyula 55 éves helybeli vállalkozó száll versenybe a november végi választásokon. Még nem született döntés arról, kit támogatnak az erdővidéki—sepsiszéki képviselői körzetben, illetve a kézdiszéki képviselői, a kézdiszéki—orbaiszéki—bodzavidéki szenátori körzetben; ezek nevét csütörtökre ígérték. Az már bizonyos, nem indul MPP által támogatott független jelölt a Kovászna—Bodza képviselői körzetben.

Mivel az országos elnökség döntése értelmében az MPP nem indul pártként, és a választás szabadságát nem tudják megteremteni, a függetlenek támogatásával megpróbálják legalább a választás lehetőségét megadni — nyilatkozta tegnap Csinta Samu háromszéki ügyvezető elnök. Adott körülmények között igyekeztek megtalálni a legjobb megoldást, ez eddig csak részben sikerült. Tisztában vannak az idő szorításával, hisz jövő keddig össze kell gyűjteniük a támogató aláírásokat. A független képviselőjelölteknek kétezer (Sepsiszentgyörgyön 2250), a szenátorjelölteknek négyezer támogatót kell összesíteniük. Tegnap két független jelöltet ajánlottak a választók figyelmébe, mindkettő esetében meggyőződtek, hogy vállalják és hitelesen jelenítik meg az MPP értékrendjét, programját — derült ki Csinta szavaiból. Egyelőre szóbeli egyezség született, de a választások előtt egy megállapodást is aláírnak, amely tartalmazza majd azt is, hogy megválasztásuk esetén mit képviselnek a parlamentben. Szilágyi Sándor és Fekete Attila Gyula egyaránt lát esélyt megválasztására. Tudják, nehéz feladat vár rájuk: ahhoz, hogy körzetükben megkapják a szavazatok felét, a magyar választók majd kétharmadát kell meggyőzniük, de volt erre már példa Tőkés László EP-képviselővé választása esetében, így meglátásuk szerint sok munkával és erős kampánnyal ők is sikeresek lehetnek. Csinta Samu azt is elmondta, tudomásuk szerint más független jelöltek is indulnak a parlamenti választásokon, de felhívta a figyelmet, hogy az MPP csak az említetteket támogatja.

Farkas Réka, Háromszék

2

Gazdagok közt a leggazdagabb – RMDSZ

A kormány fennhatósága alá tartozó intézmények egyik legjobban fizetett alkalmazottjai az Országos Energiaszabályozó Hatóságnál dolgozók, közülük legvagyonosabb a hatóság igazgatója. Olosz Gergely 158 hektár, vásárolt vagy örökölt  földdel rendelkezik Sepsiszentgyörgyön, van egy lakása Budapesten, két háza Sepsiszentgyörgyön és még egy háza máshol Kovászna megyében, ezen kívül több száz négyzetméteres kereskedelmi egységek tulajdonosa. Olosz Gergely bankszámláján 143 ezer euró és 13 ezer lej szerepel. Az RMDSZ aggodalommal veszi tudomásul, hogy – véleménye szerint – a választási kampány közeledtével támadják a szövetség tisztségviselőit. Az Országos Energia Hatóság elnökének jövedelme nyilvános, vagyonnyilatkozata olvasható az intézmény honlapján, ez mindenki számára elérhető. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség határozottan visszautasít minden olyan alaptalan vádat, amely képviselőit érinti – áll Kelemn Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke által kiadott közleményben.
(realitatea.net/Paprika Rádió, Sz.B.)

>