Archive

Monthly Archives: szeptember 2008
2

RMDSZ: Magyarországiak ne vegyenek részt a kampányban

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) október első napjaiban véglegesíti parlamenti képviselőjelöltjeinek listáját, hiszen már csak néhány Kárpátokon túli megyében és külföldi körzetben hiányzik a megfelelő személy – jelentette ki Kelemen Hunor.

Az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: bár az RMDSZ-en kívüli szervezetekkel nem sikerült egyezségre jutniuk, a kampányban azokat is megszólítják, akik a júniusi helyhatósági választásokon nem a szövetségre szavaztak. Akkor kiderült ugyanis, hogy „ha a verseny nem konstruktív, nem a programokról, nem az emberek gondjairól szól, nem mozgósít”.

– Az egyezség elmaradt, ez ma már tény, szerintem efölött már lassan az erdélyi magyar társadalom túltette magát, napirendre tért, már nem ez foglalkoztatja, és a mi kötelességünk, hogy ilyen körülmények között a romániai magyar társadalomnak minél nagyobb részét megszólítsuk. Abban reménykedem, hogy ez sikerülni fog – mutatott rá.

Kijelentette: tisztában vannak azzal, hogy az RMDSZ-nek a kampányban sem a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt (MPP), sem pedig a Tőkés László püspök és EP-képviselő által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nem fog segíteni.

– Ismerve Tőkés Lászlót, azt gondolom, ha ebben a kampányban részt fog venni, úgy vesz majd részt benne, hogy mindenkit bírál. De azt nem hiszem, hogy az EMNT vezetői az MPP mögé fel fognak sorakozni, mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy az RMDSZ mögé sem fognak felsorakozni – érvelt a politikus.

Úgy értékelte, ha függetlenek nem indulnak az MPP hátszelével, illetve Tőkésék támogatásával vagy román pártok színeiben, a felelősség „nagyon nagy mértékben” az RMDSZ-re nehezedik.

Kelemen azt reméli, hogy a novemberi választást megelőző kampány a magyarországi pártok beleszólása nélkül zajlik le Erdélyben. Kifejtette: Nyakó István és Ujhelyi István ifjú szocialisták szeptemberben egyik Nagyvárad melletti tanácskozáson vitákra okot adó kijelentéseket tettek. (A két politikus az RMDSZ vezetőinek kopottságát emlegette, s azt tanácsolta, hogy a szövetség folytasson negatív kampányt.) Az RMDSZ azonban következetes volt, s egyértelművé tette, hogy az ilyen beleszólásokkal, minősítésekkel, tanácsokkal nem ért egyet.

A szövetségi vezető abban bízik, hogy a magyarországi pártok képviselői a tavaszi és a múlt évi kampányokból tanultak annyit, hogy az idei őszi választási kampányban ne vegyenek részt. Másfelől úgy véli, a mai magyarországi politikai viszonyokat „nem érdemes áthozni a határon”.

– A mi kérésünk az volt, hogy ezt a játékteret, ezt a versenyfutást hagyják meg nekünk. A véleményük érdekel, de ne oktassanak ki, ne szóljanak bele, ne jöjjenek ide, ne kampányoljanak – fogalmazott az RMDSZ ügyvezető elnöke.

nol.hu

1

Kincses kontra Markó

Kincses Előd ügyvéd csütörtökön bejelentette, hogy függetlenként jelölteti magát a szenátori tisztségre, és ugyanabban a választókörzetben indul, ahol Markó Béla RMDSZ-elnök is – tájékoztat a Mediafax. A marosvásárhelyi ügyvéd közölte, hamarosan elkezdi az aláírás-gyűjtést annak érdekében, hogy függetlenként benyújtsa jelölését a szenátusi tisztségre. Kincsesnek 4.000 aláírásra van szüksége. Az ügyvéd elmondta, azért jelölteti ugyanabban a választókörzetben magát, amelyben Markó Béla RMDSZ-elnök is, mivel az ott élő emberek változásra vágynak.

Forrás: paprikarádio.ro

Erdélyi kecske és káposzta- Reflexió Markó Béla helyzetelemzésére

A mai erdélyi politika és közélet legkényesebb kérdése az ún. „magyar egység” problematikája, amely használható felmutatható védőpajzsként, de támadó fegyverként egyaránt a politikai küzdőtéren. Egyes törekvések az erdélyi magyarság egységére, mint fizikai valóságra építenek. Ebben a megközelítésben az a tény, hogy az elmúlt húsz évben lélekszámunk közel félmillió emberrel csökkent, hogy politikai-ideológiai szempontból megbomlottak soraink, ijesztően hat. Más felfogásban ez az egység csupán csak illúzió, vagy jobbik esetben, virtuálisan létező együvétartozás-tudat.

Feltehető a kérdés: van-e egyáltalán erdélyi magyar egység, melyek azok az elemek, amelyek ezt biztosít(hat)ják? A kérdés összetett, a válaszok keresése is többszempontú elemzést igényel.

Ha a nyelv, a magyar érzés- és tudatvilág a meghatározó szempont, akkor kijelenthetjük: igenis van erdélyi magyar egység, egyfajta – politikai programbeszédekbe kívánkozó, történelmi példákra hivatkozó – „szónokolt egység”: „nyelvében él a nemzet”, „szívet cseréljen az, ki hazát cserél”. De ha a szellemi és anyagi kultúrjavak elosztási szintjén keressük az egységet, máris csalódnunk kell. Szakadék tátong a szűk gazdasági és politikai elit és nemzeti közösségünk többi része között.

Az egység-hirdető önáltatás egyes hívei megpróbálják újjáéleszteni a két világháború közötti transzilvanizmus eszméit, „transzilván törekvésekről” beszélnek, a Kós Károlyra való hivatkozás elégnek tűnik ahhoz, hogy az érzékenyebbek meghatódjanak Erdély másságán, és e csodálatos és romantikus álom megvalósításán fáradoznak. Dicséretes törekvés, egyelőre kevés gyakorlati eredménnyel.

A kijózanító igazság: a rendszerváltás óta eltelt 18 év után sincs egységes erdélyi (vagy székelyföldi) magyar gazdaság- és kultúrpolitikánk! (Volt viszont ehelyett sikeres RMDSZ kampányszlogenünk: Erdélyben a jövő !) A mi közéletünkben a politika még MINDIG csak az a politika, amely közösségünket a román parlamentben és az államhatalomban (kormányban)-jól-rosszul- képviseli, a román többség lassú demokratizálódási szintjéhez simulva-alkalmazkodva, jogkövető magatartást tanúsítva, úgy, ahogy védelmezni próbál bizonyos érdekeket. Számos törvényt az Európai Unió által megkövetelt demokratikus minimum nyomása alatt fogadtak el a román parlamentben (földtörvény, ingatlan-visszaszolgáltatás, nyelvhasználat, nemzeti szimbólumok), az erdők magántulajdonba való kerülésének jogszabályát pedig egy román képviselő dolgozta ki, ezért vonult be úgy a köztudatba, hogy a „Lupu törvény”.” A román pártoknak… érdekük volt a külpolitikai – integrációs – hatékonyság. Az RMDSZ, vagyis a magyarok nélkül ez jóval nehezebb lett volna” –írja Markó Béla. Ezzel a kijelentésével egyetértünk, hiszen elismeri, hogy Románia európai integrációját hathatósan segítette a kormányzásba (kényszerűségből) bevett RMDSZ. Valószínűleg ezért kérte még 1996-ban Frunda György szenátor, hogy az Európa Tanács szüntesse meg Románia monitorizálását, azt sugallva, hogy az erdélyi magyarság jogos követelései teljesültek, Románia demokratikus ország, ékes bizonyítéka ennek, hogy a hétszázalékos erdélyi magyarságnak helye van a kormányban, a kisebbségi kérdés példaértékűen megoldódott. „ Hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”- ez az okos kompromisszum lényege, állítja Markó. Hosszú távon viszont a „közös kormányzásnak” Európából nézve az a negatív poltikai hozadéka, hogy az európai parlament képvéselői értetlenül fogadják nemzeti közösségünk (megkésett) autonómia követeléseit. Érdekvédelmi szervezetünk ugyanakkor kitűnő politikai marketing-fogásokkal, önmaguk népszerűsítésével minden kisebb-vagy nagyobb eredményt RMDSZ diadalként közvetített az erdélyi közvélemény felé, elvárván, hogy az erdélyi magyarság mélységes hálával adózzon a pragmatikus és bölcs politikai vezetőknek. A „sikerpropaganda” hatásos politikai eszköz, el lehet vele- ideig-óráig- a kudarcokat kendőzni.

A nemzeti szolidaritás –nevezhetjük egységnek is- tágabb és mélyebb fogalom, összetartó erő kellene hogy legyen, amely közösségünk minden egyes tagjával emberként, autonóm gondolkodású – saját lelki-anyagi és szellemi valósággal rendelkező – egyénként (is) számol.

Lelkiismeretlenség a mi körülményeink között politikusaink részéről az egység „szó-védelemmé és szó-harccá” való silányítása. A szintézis, az egység útja a gazdasági és a kulturális életben viszont megvalósítható (lenne). Az „egység politikája” nem azonos a „politikai egység” hangoztatásával, ami csupán hatalmi játék és annak is meddő.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar nemzet: kultúrnemzet, ebben a vonatkozásban az egység kultúrfogalom, törekvéseinket éppen ezért a határokon átívelő változatos gazdasági- és kultúrerők cselekvő összefogására, a nemzeti identitás értékelvű erősítésére kell összpontosítanunk. És ez több, mint az Illyés Gyula-i virtuális „haza a magasban”.

Az egység fogalom politikába való bevitelének fontos szerepe volt a rendszerváltás után feléledő, mesterségesen gerjesztett román nacionalizmus elleni küzdelemben. A mára megváltozott (bár az időnként még fel-felbukkanó magyarellenes jelenségek, nyilatkozatok, autonómia-ellenesség stb. figyelmeztető jelek) politikai helyzetben érdekvédelmi szervezetünk vezetői már nem tudják az erdélyi magyarság egészét az egységretorika hangoztatásával és a „megosztó”, újabban „árokásó” jelzőkkel illetett másként gondolkodók arrogáns lekicsinylésével integrálni.

Markó Béla szelektív emlékezettel megírt cikkének (Élet és irodalom, szeptember 19.) ellentmondanak a tények. Lássuk hát a megcáfolhatatlan és letagadhatatlan politikai történéseket kronológiai sorrendben.

1. 1991-ben a Székelyföldi Politikai Csoportosulás megfogalmazta közösségünk autonómia igényét. Az RMDSZ csúcsvezetése és helyi szervezetei állásfoglalásokban tiltakoztak a „lehető legszerencsétlenebb kezdeményezés, felelőtlen politikai játék ellen”.
Multimilliárdossá lett székelyföldi szenátorunk, Verestóy Attila a román parlamentben „kisebbségi szélsőséges nacionalistáknak” titulálta a csoportot, „akiktől az RMDSZ, Hargita megye és Románia egész lakossága elhatárolja magát.”
2. Az RMDSZ vezetés „radikálisoknak” nevezte az autonómia pártiakat, saját magát „mérsékeltnek”, és a „kis lépések politikáját” tűzte zászlajára.
3. Sikerült az erdélyi magyarság jó részét összezavarni és félrevezetni, az autonómia célkitűzést lejáratni. Szerintük az autonómia csak a székelyeknek biztosítana „privilégiumokat”. (Kitérőként a Szent Mihály templomban felesküdtek a „belső önrendelkezésre”, ami fából vaskarika.)
4. 1994-ben letettük az RMDSZ asztalára a Csapó József által készített autonómia-tervezetet. Az SZKT tíz év alatt nem volt hajlandó napirendre tűzni, megvitatni az autonómia-kérdést, elzárkózott az azt megelőzően tartandó ún, „belső választások” megszervezésétől is. Hol a készülő tanügyi törvénytervezetet „veszélyeztette” (amelyet végül úgy fogadtak el, hogy lemondtak a teljes körű anyanyelvű oktatásról, a földrajzot és a történelmet újra román nyelven tanítják azóta), hol az RMDSZ kormányzati szerepvállalása volt a fontosabb. Az önálló magyar tudományegyetem, a Bolyai visszaállítását feláldozták a (bármilyen színű) politikai hatalomban mindenáron való részvétel oltárán. Szánalmas emlék a Petőfi- Schiller egyetem beharangozása 1996-ban, amit a kormányban való maradáshoz mentőövként használt fel az RMDSZ vezetés.
5. A jól bevált „szalámi-technikával” eltávolították az RMDSZ politikájával szemben kritikát megfogalmazó, autonómia – párti politikusokat, megkoronázva 2001-ben Tőkés László tiszteletbeli elnökségből való leváltásával.
6. 2002-ben Csapó József átdolgozott autonómia tervezetének benyújtását a parlamentbe az RMDSZ képviselők és szenátorok közül csak Toró Tibor, Birtalan Ákos, Szilágyi Zsolt és Sógor Csaba írja alá. Ráduly Róbert Kálmán székelyföldi képviselő megígéri, aztán utolsó percben visszavonja támogatását.
7. 2003-ban az autonómia hívei szervezetekbe tömörültek. Megalakult a Székely Nemzeti Tanács, Erdélyi Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség. Nyíltan megfogalmazott politikai célkitűzésük: a Székelyföld autonómiájának kivívása.
8. Székely Ervin képviselő az RMSZ hasábjain „lehitlerezi” az autonómia-tervezetet kidolgozó dr.Csapó Józsefet. Markó Béla elutasítólag nyilatkozza januárban:”Akik egy választási évben autonómia tervezetet akarnak benyújtani a román parlamentbe, azok vagy rossz politikusok vagy rosszhiszeműek és feszültséget akarnak kelteni a román-magyar viszonyban.” Az autonómia gondolat felvetése felelőtlenség, politikai veszélyeket hordoz magában, fogalmazta meg állásfoglalásában az RMDSZ.
9. A megváltozott választói közhangulatra ráébredve, hirtelen váltással, az RMDSZ politikusok mind nagy hívei lettek az autonómiának, a parlamenti választásokon 2004 novemberében az RMDSZ plakátjain a szlogen már: Autonómiát Székelyföldnek! Együtt az autonómiáért!
10. Ennek ellenére 2005-ben nem autonómia tervezetet nyújtanak be a román parlamentbe, hanem egy vérszegény kisebbségi törvénytervezetet, némi utalással a „kulturális autonómiára”.
11. Az RMDSZ-nek mind a mai napig nincs kidolgozva az autonómia-koncepciója, törvénytervezete. Bár a programjában szerepel, egyetlen gyakorlati lépést sem tettek az autonómia irányába. (Ellenezik a népszavazást is, mert „alkotmányellenes”).
12. Szimbolikus pótcselekvésként Székelyföld táblákat raknak ki, megyehatárokat bontanak le, újságírókkal körülvéve.
13. Az RMDSZ-nek sohasem volt Székelyföld gazdasági és kulturális fejlesztésére vonatkozó stratégiája, így régiónk fokozatosan leszakadt a fejlődő megyékhez viszonyítva. Bár kormányon voltak, a székelyföldi megyék évekig jóval kevesebb központi költségvetési támogatásban részesültek, mint Románia hasonló nagyságrendű megyéi. Gazdasági mutatóink tekintetében 2008-ban Romániában az utolsó helyeken állunk.

Ezért nem hiteles, amikor az RMDSZ vezetők, jelöltek autonómiáról beszélnek. Szavak szintjén lehetünk demokraták és hangos autonómia-pártiak, ha a politikai cselekvések ennek ellent mondanak. Az autonómia szemszögéből nézve az elmúlt 17 és fél esztendő elvesztegetett időszak volt. A katalánok több száz törvényt fogadtattak el a spanyol parlamentben az évek hosszú sora alatt, amíg kivívták autonómiájukat. Az RMDSZ pedig csak topogott, a kis lépések politikája nem vitte előre a közösségi autonómia ügyét.

A Magyar Polgári Pártnak, a Székely és Erdélyi Nemzeti Tanácsnak van autonómia-tervezete, cselekvési programja. Számukra nem választási kampányszöveg csupán az Autonómiát Székelyföldnek! Felismerték, hogy a székelység megmaradásának, fejlődésének záloga, elengedhetetlen feltétele a történelmi hagyományokra épülő székely önkormányzás megvalósítása. A hiányzó infrastruktúra, az RMDSZ hatalmas anyagi és médiafölénye a jelenlegi helyzetben azonban kiszolgáltatottá tette a csoportosulást, az RMDSZ álságos „kéznyújtása” pedig a másként gondolkodók kigúnyolásával párosult.

Az RMDSZ történelmi bűne és felelőssége, hogy a „kis lépések politikáját” zászlajára tűzve eltávolította soraiból a -bármilyen-kritikát megfogalmazni merészelőket, a veszélyes radikálisokként megbélyegzett autonómia-híveket. Ennek a tisztogatásnak számos felkészült, régiófejlesztési, önkormányzati szakember is áldozatul esett. Nagy kár, hogy az RMDSZ belső ellenzéke, a megfelelő szellemi potenciállal rendelkező és ismertté vált Reform Tömörülés felszámolta önmagát. Így az SZKT (Szövetségi Képviselők Tanácsa) „bólogató jánosok” testületévé szűkült. Az értelmiségi elit egy részét magába foglaló SZET (Szövetségi Egyeztető Tanács) elsúlytalanodott, a politikai döntéshozatal az Operatív Tanács kezébe került. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) sértődött – egyébként jogos – kivonulása után pedig egy szemfüles ifjú kiötölte az „RMDSZ-szel együttműködni kívánó ifjúsági szervezetek” létrehozását, jelentős anyagi támogatást kapva a paternalista szerepben tetszelgő vezérkartól, széleskörű hálózatot sikerült kiépíteniük elsősorban a Székelyföldön. Agresszív, antiintellektuális ifjak látványos politikai karriert futottak be az elmúlt néhány évben az országos szervezetté nőtt Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) vezetőiként. (Megjegyzendő, hogy az „RMDSZ-en kívüli” ifjúsági szervezetek, a MIT, a MISSZ és a nemzeti érzelmű fiatalokat tömörítő Erdélyi Magyar Ifjak vállalta az önálló, független politizálás ódiumát.) Sokan felismerték azonban azt, hogy csakis az RMDSZ iránti hűségüket, lojalitásukat bizonygatva haladhatnak felfelé a ranglétrán.Az immáron diktatórikus pártként működő szövetség keblére öleli a „megtért bárányokat”, és gondját viseli még a választásokon alulmaradt volt parlamenti képviselőknek, tisztségviselőknek is (!), prefektusi, államtitkári és egyéb magas, jól fizetett állami intézményi vezetői pozícióba juttatván őket. Így a kör lassan bezárult, sokkarú, polipszerű alakzatban: gazdasági, anyagi, politikai és médiabeli összefonódásokban „egységesült” – és megmerevedett.

A bírálatot önnön léte, hatalmi pozíciói elleni merényletként felfogó RMDSZ vezetés a román nacionalista sajtóval karöltve megpróbálta lejáratni Tőkés Lászlót, míg végül 2001-ben megszüntették tiszteletbeli elnökségét is! E lépéstől remélték az erdélyi magyarság számára a helytállás és politikai bátorság szimbólumává vált személyiség teljes elhallgattatását.

Nagy hiba volt. Ki kell végre mondani: ez a politikai ballépésük osztotta meg az erdélyi magyarságot, és távolított el számos értelmiségit és kisembert is a saját magát szövetségnek (lásd: Egység a sokszínűségben szlogent!) tituláló RMDSZ-től.( Az RMDSZ szavazóbázisa felére csökkent tíz év alatt.) Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a tény hívta életre az autonómia ügyét nyíltan felvállaló Székely Nemzeti Tanácsot, a Erdélyi Nemzeti Tanácsot, ezért alakult meg a Magyar Polgári Szövetség. 2004-ben sebtiben megszavaztatott új törvénnyel, bírósági perekkel az RMDSZ-nek még sikerült megakadályoznia a politikai életbe való belépésüket, de 2008-ban már nem.

A kellőképpen nem tájékozott magyar népesség körében a riogató „ megosztási” retorika a helyhatósági választásokon sikeresnek bizonyult. Gyakorlott politikusok ügyesen előrevetítették az őszi parlamenti választási kudarcot (is), amennyiben nem sikerül lesöpörni a frissen alakult Magyar Polgári Pártot a politikai palettáról. Igencsak tájékozottnak és tisztánlátónak kelle lennie a választópolgárnak, hogy észrevegye azt a farizeusságot, amely azt hirdeti, hogy „nekünk magyaroknak össze kell fognunk a román többség ellen, különben végünk „, közben kormányzati szinten együtt működünk az éppen uralomra jutó bármelyik párttal. (Lásd: Iliescu, Constantinescu, Năstase, Băsescu pártjait).

Az arrogáns elnöki és ügyvezető-elnöki (Kelemen Hunor) nyilatkozatoknak, „egyszemélyes párt, zsebpárt” stb., a diadalmas „győztünk” hurráoptimizmusának azonban ellentmond a Magyar Polgári Pártra leadott sok ezer magyar szavazat (a két magyar megyében, Kovásznán és Hargitában a szavazatok 38%-át szerezték meg, (közben Markó Béla makacsul 15 százalékról, „csúnya” vereségről beszél). Rossz politikai kommunikáció a júniusi önkormányzati választások magyar-magyar párharcként való beállítása, annak a látszatnak a keltése, hogy, aki nem RMDSZ színekben indul, az nem is magyar, hanem legyőzendő, lejáratandó, lekicsinyelendő ellenség. Újabban pedig az a Markó Béla, aki nyitott a románság felé, képviselőhelyeket ajánlott fel román személyeknek (valószínűleg ezek mind lelkes hívei a székelyföldi autonómiának!), „eszementeknek” titulálta azokat a magyar embereket, akik az egyéni választókerületes törvény adta lehetőséggel élve, megpróbálnak elindulni a parlamenti választásokon.

Az RMDSZ nem vitathatja el egyetlen személytől sem a politikai és közéleti szerepvállalás jogát. A Magyar Polgári Párt nem az RMDSZ-t akarta legyőzni, ez a politikai naivitás és rágalom szándékos összemosása, hanem egy másfajta, közép-jobboldali, keresztény értékrend felmutatásával, az autonómia program cselekvő megvalósításával kívánt belépni a helyi önkormányzatokba. Indulásuknak köszönhetően az önkormányzatokban jelentősen megnőtt a magyar képviselet. (Mégis egy székelyföldi régi-új polgármester, Ráduly Róbert azon sajnálkozott, hogy a Magyar Polgári Párt jelöltjei jutottak be a városi tanácsba, és kiesett két szimpatikus volt román tanácsos!)

A tömbmagyarság igényli a politikai pluralizmust, ez a demokrácia egyik alapfeltétele, és ezzel a ténnyel mindkét oldalnak számolnia kell! Az erdélyi magyarságnak ez az egyetlen megújulási lehetősége! A demokrácia az egyetlen életforma, amelyben élni lehet és amelyben érdemes élni!

Papp Kincses Emese
író, publicista

Sarmasági Tanácsülés 2008. szeptember 23.

Nagyításhoz klikk a képre!

Napirendi pontok2008. szeptember 23.-án 17 órától tartotta a Sarmasági Helyi Tanács (továbbiakban SHT) a hónapos rendes gyűlését a Faluházban. Ez a gyűlés is napirend előtti felszólalással kezdődött. Dari Ibolya bizonyos Golgoncé-beli földügyekkel kapcsolatosan fogalmazta meg sérelmét, miszerint eddig az emberek „sötétségbe voltak vezetve”, egyúttal kéri a SHT-t, hogy az említett földterületet a SPH parcellázza újra, valamint a Varga András dossziéját vizsgálja felül. Hosszú tárgyalás után, melyben elhangzottak személyes vélemények, referensi hozzászólások a hivatal titkárnője kijelentette, hogy állásfoglalási, vagy határozathozatali kompetenciája ebben az ügyben a SHT-nak nincs. Sérelmekkel és észrevételekkel földügyekben az illetékes szerv a Helyi Földosztó Bizottság, azt követően a Megyei Földosztó Bizottság, vagy végső esetben a bíróság foglalkozik.

Ezután került sor a napirendi pontok alapján előterjesztett határozattervezetek tárgyalására valamint azok megszavazására. Az első két határozattervezetet –zöldövezet kialakítása az új gyógyszertár és orvosi rendelő mögött, valamint a szennyvízhálózat kibővítése a Szilágy utcán és Hársfa utcán- a bizottságok láttamozása és jóváhagyása után a SHT megszavazta.

A harmadik határozattervezet bővebb megbeszélést igényelt, mely eredményeként kiderült, hogy az Általános Városrendészeti Terv elkészítése törvényes előírás, és a határidő miatt halasztani nem lehet, ezért a mi községünkben is ezt el kell készíttetni. A terv ára 10.000. Euro, és ez – polgármesteri közbenjárásra – kedvezményes árnak számit. A terv szerint a község belterületei fognak bővülni, többek között Vasút utca mindkét oldala Zilah fele a lompérti hídig, a Hársfa utca vége /Lente/ Zilah fele, a Part utca a Pompaházig, a Vadgalamb utca át a vasúton az európai útig, a B.telepen a református templomtól befele, az ú.n. „László kert”, Majádon a „Ferma Nr. 8.”-ig, Lompérton a vasúti átkelőtől befele az út két oldala stb. A felsorolt helyeken nemcsak lakásépítésre alkalmas belterületek, hanem ipari parkok kialakítására alkalmas telkek is lesznek.

A negyedik és ötödik napirendi pontok alatt előterjesztett határozattervezetet is jóváhagyta a SHT. Jelen pontoknál került szóba a Sarmasági Napok költségeinek kérdése, valamint később az is, hogy szükséges-e nekünk évente megszervezni a S. Napokat. A szóbeli beszámoló alapján körülbelüli összegek hangzottak el, mely szerint az idei Sarmasági Napok 35.000 lejbe került. A költségek fedezésére 10.000 lej támogatás érkezett a helyi szponzori felajánlásokból, a többi költség az önkormányzatot terheli, úgymint: 12.500 lej edénykészletre (ez természetesen leltári tárgyként meg is maradt) 10.000 lej Zoltán Erika és az Insect fellépéséért, a többi a vendégek ellátására és megvendégelésére, tűzijátékra és egyebekre.. Ismételten: fent említett összegek nagyságrendileg mutatja a S.N. költségeit, pontos elszámolással az illetékesek szolgálhatnak. Polgármester javaslatára érdemben tárgyalt a SHT arról, hogy a jövőben milyen időközökben tartsunk S.N.-at. Határozat született, miszerint ilyen közvetlenül a lakosságot érintő kérdésben kérdezzük meg az érintetteket, lakossági főrum, falugyűlés vagy közvélemény kutatás útján.

A hatodik határozattervezetet a SHT jóváhagyta.

Az „egyebek” napirendi pont alatt a sorra felszólaló tanácsosok a következő észrevételek hangzottak el: a kiparittyázott égőket ki kell cserélni, a Bányatelepen éjszaka randalírozó rallyzókat meg kell fékezni, Varga Mihályéknál az utat hamarosan ki kell javítani, az Orgona utcát valamint az ú.n. „Varga-kertet” meg kell menteni a további csúszástól, mert az ott épült házak veszélyben vannak, van olyan szoba, melyet a földmozgás okozta repedések miatt már nem laknak. A Tavasz utca elejét konszolidálni, területrendezés útján szépíteni kell, az ott, valamint a Vass Zsigmond üzlete előtt parkoló teherautókat ki kell tiltani. Az iskolába járó gyerekek biztonsága érdekében az iskola környékén sebességkorlátozást kellene bevezetni, vagy az utcát egyirányúvá kellene tenni, esetleg az iskola kapuit tanítási idő alatt lezárni, körültekintőbben közlekedni, stb.

Ezek után a polgármester és Zsurzsán Zsolt tanácsos a bodelshauseni látogatásról, és az utazás fáradalmain kívül az ott tapasztalt jó benyomásaikról, különösen a tapasztalt tisztaságról, rendről, rendezettségről számolt be. Fontosnak tartották tisztázni, hogy ez az út az önkormányzatnak nem került pénzbe.

Egy kis adalék a végére: a Bodelshauseni Rathaus /Polgármesteri Hivatal, Városháza/ éves költségvetése 14.000.000. /tizennégymillió/Euro. No comment.

1

Markó és a ,,közmagyarok” – Vélemény

Olvasom Markó Béla nagydolgozatát az ÉS-ben, és azon gondolkodom, kinek írta.

Habár már kampány van, mégsem annak a – közvetlen – része, kampányüzenetnek túl hosszú és túl bonyolult, nincs az a mezei rommagyar választópolgár, aki végigolvasva rohanna pöcsételni (már ha végigolvassa). Bár tele van olyan maszlaggal, amelyekkel etetni szokták a bús erdélyi honfiút.

Nem írhatta az egyszerű ÉS olvasónak sem, annál az egyszerű oknál fogva, hogy annak meg túl gyenge. Rendszeresen olvasom az ÉS-t, merem állítani, hogy jóval színvonalasabb szövegekhez szoktam hozzá. Ez nem egy nagyívű esszé, na, sem nem vitairat, sem nem elemzés.

Ez zakuszka.

Mosakodna? Ki előtt? Üzenne? Kinek? Ok, Tőkés László a radikális nem-megegyező, önös érdekeit követi, nem az erdélyi „közmagyarét” (MB), Orbán Viktor a gonosz Mikulás, aki úgy ad, hogy viszi a házat stb., értem én. Össze van rakva a kép, ahogy illik, de, ismétlem, az ÉS színvonalához képest mélyen alulteljesítve.

Az a sanda gyanúm, hogy Markó ezt a szövegét komolyan gondolta. Értelmiségit játszik, a szellem embere vezeti e hont, ilyen.

Az a sanda gyanúm, hogy jelenleg ennyire képes. Ez van a fejében.

Erről az emberről a Nyugat 100 éves évfordulója tiszteletére portréfilmet fognak forgatni (pályázati pénzből, innen tudom, a kuratórium elnöke cöcögtetett egyet). Hiányos ismereteim szerint a Nyugat szerzőit nemigen fizették meg nem írt verseikért, és Markó Béla elég tisztességes honort akasztott volt le ilyeténképp, ha még emlékszünk rá (sajnos, nem azért fizették, hogy azokat a verseket ne írja meg. Meg fogja írni.). Ha azt mondják, „erdélyi költő”, tízből tíz embernek nem Markó Béla fog eszébe jutni, ha azt mondják, Markó Béla, tízből tíz embernek nem az fog eszébe jutni, hogy ő költő.

Olvasom ezt a szöveget, és nem Sütő András jut eszembe. Sem Bretter György, sem Székely János, sem Gáll Ernő, még csak Domokos Géza sem. (A Nyugat szerzőit értelemszerűen nem említem, nyugodtan kizárhatjuk őket az összehasonlításból.)

Olvasom ezt a szöveget, és Borboly Csaba jut eszembe, meg Sike Lajos.

Kínos, no.

Mi lenne, ha a reflexiót az egy megmaradt okos emberükre, Székely Istvánra bíznák? (Vajon látta ezt a szöveget publikálás előtt? És ha igen, hogy érezte magát, mikor megjelent?)

Azonkívül, hogy megkönnyítenék a dolgom, mert értelmes emberekkel könnyebb vitatkozni, nem égetnék magukat. Mert az rendben is van, hogy Markó úgy véli, a magyarországi baromságokat lehetőleg ne importáljuk kies Erdélyországunkba, de akkor lehetőleg ne is exportáljuk szellemi szegénységünket.

Enélkül is eleget röhögnek rajtunk, ami még kínosabb, most már megint sajnálkoznak is.

Nem mintha röpke pillantást vetve az anyaországi kurvulásra joguk lenne rá, de azért bizonyos szint alá ritkán mennek.

Igaz, száz év múlva nem fognak emlékezni rájuk sem.

Demeter Szilárd
http://tempetofi.freeblog.hu

1

A Tulipán KFT színre lép

Tegyük hozzá gyorsan: újra. Talán még ott lapul emlékeink között, hogy miután néhány párttitkár ellopta a nyolcvankilences forradalmat s néhány elvtárs RMDSZ-alapító lett, a kezdeményezések egyike a Tulipán káefték megszervezése volt. A kezdeti lelkesedést és hitet kihasználva ezek hatalmas forgalmat bonyolítottak le, rengeteg pénzük is volt – ma már nyilván se pénz, se elszámolás nem maradt, csak a tulipán jövőjébe vetett töretlen bizalom. A napokban azonban pár ügyes húzás eszembe juttatta azokat az időket. Hogyisne, amikor olvasható, hallható és látható, hogy az RMDSZ vezetői mind a 452 egyéni választókerületben indítanak jelölteket és az Erdélyen kívüli megyékben román nemzetiségű jelöltek tucatjai sorjáznak majd a tulipán jegye alatt. Mert miért is ne? Hiszen tudják jól Markó úrék, hogy Romániában élünk, román kenyeret eszünk, és kutyakötelességünk az RMDSZ-re szavazni akkor is, ha bolti próbababákkal tölti fel őszi kínálatát. A döntés logikája könyörtelen: az RMDSZ nem valami himi-humi regionális, erdélyi pártocska, hanem erőtől duzzadó, országos jelentőségű kormánypárt. Ebbéli minőségében idén is lefedi az egész országot, innen már csak egy lépés volt, hogy valaki észbe kapjon: ne mind keressük a telefonkönyvben a magyar csengésű neveket, amikor huszonkétmillió polgárból válogathatunk! Mondja már ki valaki nyíltan: szerencse, hogy beíratták a polgári pártot és a sok ellenzéki alak elhagyta az RMDSZ-t. Az ilyen jellegű döntéseket ugyanis csak így, suba alatt lehet meghozni és a Tulipán káefték szellemi örökösei megtanulták: egy országos lefedéssel dolgozó céggel többet lehet kaszálni… Persze, van az éremnek másik oldala is. Mit válaszol a derék román jelölt, ha rákérdeznek véleményére mondjuk a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban? Ugyanazt, amit az RMDSZ cégvezetői mondtak ezelőtt pár évvel, hogy nem kell és káros? Vagy: mit szól ehhez a nép, az igen tisztelt székely, magyar választópolgár? Jó, jó, elfogadom: ez utóbbi buta kérdés volt, hiszen a népnek megmondják, hogy erről mit kell gondolnia, szólnia és kész.

Hiszen csendesen kimúltak az előválasztások is… Mert minek a fölösleges bohóckodás? Úgyis üzlet az egész, az üzletet pedig nem szabad kívülállókra bízni. Az RDMSZ vezetői már rég megtanulták, hogy a kívülálló, a polgár, a nép buta, és előválasztások alkalmából tévedésekre hajlamos. Csíkszeredában például tavasszal még voltak előválasztások és több párttárs mellett megmérettetett bizonyos Gyerkó László is, aki speciel könnyűnek találtatott, ha memóriám nem csal, valami huszonkettedik, tehát abszolút kieső lett. Miért, miért nem, a csíkszeredai hithű RMDSZ-tag előválasztó elment az előurnához és megelőszavazta, hogy neki Gyerkó László nem kell városi képviselőnek. Kicsi buták, nem tudták, mit tesznek, ám az RMDSZ vezetői bölcsességükben kiköszörülték a csorbát: Gyerkó úr most már szenátorjelölt, biztos bejutó helyen. Pár évvel ezelőtt akadt volna pár fanyalgó, aki megkérdezi, hogy miért jó szenátornak az, aki nem kell városi képviselőnek sem. Ám fentebb jeleztem: a fanyalgók már elhagyták a céget. Amúgy zárójelben legyen szólva: jól értesült tulipánok szerint ez a szenátori jelölés nagyon-nagyon jót tett az üzletmenetnek… Mert azt már a Tulipán káeftés urak régen megtanulták: egy választás ne csak nyertes legyen, de nyereséges is. Aki pedig ingyért akar bejutni a parlamentbe, keressen más pártot, más országot, más bolygót magának.

Vannak még megválaszolatlan kérdések, megoldatlan problémák, egy valami azonban már most biztos: az őszi biznisz nyereséges lesz. És igen, ha tetszik, ha nem, de lesznek szimpatikus román jelöltek, akikből – a Visszaosztás nevű nagy fehér istennek hála – még be is juthat pár a román parlamentbe. Ez sem jelent gondot – tudtuk meg a káefté egyik vezetőjétől –, lesz majd a frakcióban tolmács. Á… hiszen van jobb megoldás is: beszéljenek az RMDSZ parlamenti frakciójának ülésein románul. Van annyira erős ez a párt, hogy ne legyen szükség további képmutatásra.

Adorján István, Hargita Népe

2

Pár gondolat

"Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mindig mindenben
támogattuk őket, ha igényelték. Ehhez képest ők azt kérték, ezt ne mondjuk el
sehol,nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog. Viszont amikor Erdélybe jövök, most
meg mindig azzal jönnek egyesek, hogy minek tesszük be ide a lábunkat, amikor 
semmit sem segítünk, csak ártunk..."  (Újhelyi)

Lám, a logikával komoly gondjai vannak, habár állítólag Dr. valamiben. A 
fenti szöveg azt akarja mondani, hogy mi mindig segítettünk, de az RMDSZ 
kérésére csak titokban, s most azzal kell szembesüljön, hogy az emberek
nem tudnak arról, hogy segítettünk, s bántanak minket, mondván hogy nem 
segítünk. Holott a dolog teljesen logikus, mert hiába titkolták, köztudott
volt, hogy segítik az RMDSZ-t, s az emberek pont azért haragszanak rájuk, 
mert nem õket, nem a népet, hanem az RMDSZ-t.
Nem tudom mi ütött ebben a két alakba, de hogy alapos felfordulást okoztak,

az tény. Ami ellenben félõ: mindez tudatos volt, nem is lesz akkora 
visszhangja, hatása meg fõleg nem. Sokminden kiderülhet még a kampányban.

Közlemény

Az RMGE országos elnöksége a legutóbbi ülésén, a résztvevő elnökségi tagok
egyhangú szavazata alapján -egyebek közt- a  következő döntéseket fogadta el és
hozza a közvélemény tudomására:

1)      A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete országos elnöksége fontosnak tartja,

hogy az erdélyi magyar gazdák érdekvédelmét felvállaló szervezet megteremtse

a saját agrárpolitikai képviseletét. A jelenlegi helyzetben, ezt úgy látja

megvalósíthatónak, hogy azokban a választási kerületekben, ahol erre

lehetőség van, olyan független jelölteket támogat, akik felvállalják

az RMGE érekvédelmi programját ésgaranciát mutatnak be

arra vonatkozóan, hogy mindent megtesznek a program megvalósítása

érdekében. Ez által nem kerül veszélybe  az erdélyi magyarság parlamenti

képviselete,sőt a parlamenti csoport kiegészül a gazdák agrárpolitikai

érdekvédelmének ellátását vállaló és hozzáértő képviselőkkel.
2)      Az elnökség megbízza az egyesület elnökét, hogy 2008. október

17-re hívja össze az RMGE IX. Küldöttülését.

RMGE országos elnöksége

Megemlékezés

A magyar politika egyik legjelentősebb és legkiemelkedőbb alakjának, gróf Széchenyi István születésének 217. évfordulóját ünnepeljük idén szeptember 21-én, vasárnap.

A politikus, író, közgazdász és polihisztor a magyar gazdaság és külpolitika megreformálója, az „Új Magyarország” egyik megteremtője volt.

A „legnagyobb magyar” emléke és hagyatéka előtt tisztelgünk vasárnap déli 12 órakor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház előtt található Széchenyi-szobornál.

A Magyar Polgári Párt szeretettel vár minden kedves érdeklődőt és emlékezni vágyót!

Székelyudvarhely, 2008 szeptember 18.

a Magyar Polgári Párt sajtóirodája

1 2 3
>