""Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan."

& nbsp;

(Tamási Áron)

& nbsp;

& nbsp;

"Szerelmetes Szép Falumért, Szép Sarmaságomért!"

& nbsp;

(szabadon)

Politikai megosztottság, avagy leszámolásféle?

Fejtágítónak olvasd el a témanyitót:

,,A juhok nem akarnak a farkasokkal vacsorázni, avagy a megosztottság meséje…

Feltűnt már valakinek, hogy a Szovjetek sokmindent a “békéről” és a “barátságról” neveztek el (ld. MIR űrállomás, vagy a “Barátság” /druzshba/ köolajvezeték). Ez akkor ütközik ki igazán, mikor látjuk, hogy az Amerikaiak meg sokmindent a “szabadság”-nak keresztelnek.

Mi köze ennek a mai politikához: nagyon sok. Már a csapból is a politikai megosztottság folyik. Azt lehetne hinni, ez valami újkeletű fogalom, amit a poszt-komcsi KK-Európa termelt ki, és ami társadalmilag feltétlenül ártalmas. (Persze egy bizonyos ponton túl azzá válik, de csak ha “művelői” lemondanak az alapvető emberi értékek tiszteletéről).

Ez csak egy látszat, aminek fenntartása politikai érdek és ab ovo elítélése a “söpörjük szépen a szőnyeg alá, nehogy a Párt rossz színben tűnjön fel” mentalitás utózöngéje. Legyen “béke”, és “barátság”, mert mindenki egyenlő, s aki nem azt majd szépen csendben kiegyenlítjük.

A politikai megosztottság nem újkeletű vagy természetellenes jelenség. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának meghozása előtt (1787-ben) a Föderalista néven híresé vált jogtudományi esszékben (10. szám) James Madison a következőket mondja: “Egy jól megépített Unió [állam] számos ígért előnye közül egy sem érdemel pontosab kifejtést, mint [az állam] azirányú hajlandósága, hogy megtörje és irányítsa a <<frakciót>> [a politikai megosztottságot].”

Később a jogtudós meg is határozza a “frakció” fogalmát, mint azon polgáok kisebbséget vagy többséget képező csoportját mely közös érdek alapján csoportosul. Az említett érdek szembenállhat akár más polgárok jogaival, céljaival vagy érdekeivel, esetlegesen a társadalomml és a közjóval is. Szóval a megosztottság természetes, és (ahogy a szerző folytatja) az egyének különböző gazdasági helyzetéből és értékrendjéből ered.

Heuréka: nem mindenki azonos és gazdasági értelemben sem mindenki egyenlő! Ebből meg az következik, hogy a juhok. a barátság és békesség nevében nem akarnak majd együtt vacsorázni a farkasokkal. “Minő szemtelenség!” “Milyen durván és szükségtelenül megoszlik miatta az állatvilág!”

A megosztottság mindíg is létezett és létezik minden társadalomban. Nálunk-fele kárhoztatását általában a szocialista-irányultságú pártok tették hobbijukká. Ebben szépen egybecseng az MSZP-s, a PSD-s és lassan az RMDSZ-es diszkurzus is.

Természetesen, amit egyes szélsőségesek művelnek (ld. tegnapi budapesti események) az tűrhetetlen, a normalitás és az emberség határait egyaránt sérti. Az ott randalírozó tébolyultakkal nem lehet érdekközösséget vállalni. De egy pár száz köztörvényes bűnöző tevékenysége nem indok arra, hogy a társadalmi szinten jelentkező érdek- és következésképpen vélemény-különbségeket “bűnösnek” kiáltsunk ki.

A megosztottságot nem lehet “betiltani” vagy “elítélni”, ez egy társadalmi jelenség. Hatásainak gátjait a jogállamiság keretrendszere kell biztosítsa!

P. S. a korábban kapott kommentekből arra a következtetésre jutottam, hogy ha az RMDSZ-t kárhoztatom, mert mint érdekvédelmi szervezettől (kvázi társadalmi intézménytől) többet és jobbat lehetne/kellene elvárni tőle, azt az érzést keltem, hogy valamely más erdélyi magyar politikai csoportosulás pártján volnék… Nos, az egyik fél kritzálása, nem a többi fél burkolt dícsérete. Ezt a műfajt nem szeretném űzni!!! Ha valakit nem kritizálnak, azt is jelentheti, hogy kritikán aluli.”

Forrrás: http://szekelyj.wordpress.com/2007/10/23/a-juhok-nem-akarnak-a-farkasokkal-vacsorazni-avagy-a-megosztottsag-meseje/

Ha bárki úgy érzi hogy az életében, a munkájában vagy bármely területen hátrányos megkülönböztetésben részesült saját maga, illetve valamelyik családtagja politikai állásfoglalása miatt, akkor kérjük jelezze azt itt a blogon… A nyilvánosságnak joga van tudni, kik azok az emberek akik nem tudnak kilépni a politikai óvodáskorból, ugyanis azok akik minimális politikai kultúrával rendelkeznek, azok már el tudják fogadni a politikai másságot…

Jelezzétek tehát itt, a blogfelületen azt hogyha a választás utáni hangulatban valaki politikai leszámolásra adta volna, vagy esetleg adná a fejét. A nyilvánosság nagy erő, igenis mindenki tudja csak meg hogy kik azok akik leszámoláson törik a fejüket! Szégyelljék magukat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Képek feltöltése hozzászólásodhoz.

Hozzászólások
Kategóriák